Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

Mélyenszántó

BUDAPESTI PIACOK ROMANTIKÁJA 3.0

Kitől vásároljak és kitől ne?

2016. január 24. - Yanagida

 

namenstag.jpg

 A piacokat látva azt gondolom, hogy termékekből óriási a kínálat, ha az áruházakat is számítjuk, talán háromszorosa is lehet a valódi szükségletnek. Ebben kitűnő zöldségeket, gyümölcsöket és húsféléket is szép számmal lehet találni. A kérdés azonban az, hogy ha igazán jót akarunk, kitől vegyük - és őket hol, hogyan találjuk meg. Nagyon sokszor jártam már úgy, hogy ügyes rábeszélőtől vett remekül kinéző áru összerogyott, mire hazaértem, vagy mire felhasználtam.Sok családban még ma is úgy gondolják, hogy a „kofáktól” kell venni, mert ők az igazi letéteményesei a falusi-termelői minőségnek. Korábban már írtam arról, hogy kik is azok a „kofák” – ez tehát nem a holtbiztos megoldás.

Akkor kitől is vásároljak? Kofától, azaz kereskedőtől, vagy termelőtől? Sajnos ez a felosztás sem egyértelmű, de természetesen a termelő sokkal többet tud a saját gyümölcséről, pálinkájáról, mint a második vagy talán a harmadik közvetítő. Mindent eldönt azonban a jó emberismeret. „Puff neki” - mondod erre kedves olvasó, - ez a fickó azt mondja, hogy egy jóféle krumpliért járjak személyiségfejlesztő tanfolyamra? Nem kell, de érdemes megnézni, ki milyen ember, s hogy ennek mi a módja, azt sok vásárló ösztönösen tudja. Például Nagymamám annak idején nem csak azt ismerte pontosan, hogy a Nagycsarnokban hol a legjobb a fokhagyma, vagy az eper, hanem hogy melyik árus hol lakik (melyik vidéken, faluban), van-e családja és mi a kedvenc étele. Ha csupa olyat árult, amit ő maga meg sem eszik – hihetünk-e neki?

Ismeretlen árustól vásárolni? – hát nagyobb a rizikó, mint a Tescóban. Sok termelővel és a piacon megismert emberrel kerültünk igen jó kapcsolatba. Katiékhoz egyszer el is mentünk Alsónémedibe - mert hívtak, és megnéztük, mit csinálnak. Tényleg semmilyen vegyszer nem volt a környéken sem, bár emiatt rengeteget dolgoznak és kapálnak, kézzel gyomirtanak, és kisebb a termés mennyiség is – de amit tőlük vettünk eddig, az mind nagyon megérte! Másrészt megkérdem a piacon: Kati ez a krumpli a tied? - és a válasz 3 féle szokott lenni: igen - akkor jöhet, vagy nem, a szomszédom kért meg, de egészen jó - ekkor is jöhet, vagy nem, mástól vettük, nem ismerem - ekkor nem veszem meg. A döntésnél tehát nem a krumpli az elsődleges, hanem Kati, aki bizonyítottan hiteles!

Kedves barátunk a gyáli piacon Feri, akinek a legjobb káposztája és több mindene – például királyi konyhára való cukkinije is - van. Semmire nem akar rábeszélni, de ha valami tényleg igen jó, akkor rámenősebb lesz. Például elmondja, hogy ebből a kukoricából muszáj vinni, mert ezt a 3 sort a kukoricásban most kezdtem meg és különlegesen finom – azaz többfélét ültet, mindig kísérletezik is, és a legjobbat hozza piacra. Sőt a kiírása is érdekes, a kukoricánál - gondos, nem odavetett betűkkel-írással - jelzi a tábla: Bántóan édes. Egyébként ő ajánlott egy másik piaci árust, akinél talán zöldséget vettünk, mert Feri azt mondta: én is nála vettem, nézze a kezét, olyan, mint az enyém (repedezett, kidolgozott) – ez biztos maga termeli.ladasok.jpg

Másik ismerős árus is mondta már, hogy: annál a nagydarab férfinél vegye a sütnivaló tököt, az egy rendes ember a mi falunkból. Ezeket a példákat sokáig sorolhatnám, de a lényeg ebből az ajánlás. A francia közmondás szerint a barátaim barátai az én barátaim, tehát akit egy rendes és főleg őszintének megismert ember ajánl, az nem okozhat csalódást.

További példám a lőrinci piacon a csirkéseknél több eladó - akikből egyébként sok van, de kedvencünk (a feleségemmel) csak három. Az egyik kis köpcös fiatalember, szuper jó humorral, amire vevők vagyunk és viszonozzuk, és nála csodás árut kapunk. Nem szebbet, mint más, mert ugyanabból a kupacból ad, de készségesebb, ajánl dolgokat, válogat, ha kérjük, stb. A másik egy szófukarabb srác, aki soha senkivel nem beszélget, de velünk már mosolyog és kedves is tud lenni. A harmadik egy hölgy, aki elég gépiesen szolgál ki, de nekünk megnyílik, és mosolyogva még mesél is magáról – beszélgetünk.

Van egy sereg ilyen emlékünk és ismerősünk, ahol minden esetben a titok a beszélgetés volt. Akármelyikünk kezdeményezett, a lényeg az volt, hogy kíváncsiak lettünk őrá, mint emberre – kérdezgettük és akkor megnyíltak. És persze megtudtunk sok olyan dolgot is, ami nem csupán az árust festette le, hanem a termények mibenlétéről, eredetéről és előállításáról is tudósított. Egy biztos – beszélgetés és kérdezgetés helyett még senki sem ajánlott jobbat, amiből kiderülhet – ki a rendes ember. Engem tényleg érdekelnek az emberek, ezért szeretek beszélgetni. Tartom a kapcsolatot, tudjuk sok piaci árus nevét, névnapját.

Most kérdezhetik, hogy lehet csupa jó példával találkoznunk? Hát sehogy. Nagyon sok negatívot is említhetnék, például az egyébként kedves krumplisokat, akiknél 3 hétig vártunk a beígért igazi homoki fajtára. Még házhoz is elhozták a zsákot (arra jártak) és elég jó áron. Csak amikor kibontottuk kiderült, hogy fele fekete-földi, sok a kapavágott és az egész valami maradék. Valószínűleg véletlenül került a kocsira, de ezután 3 éve nem vettünk tőlük semmit. A baj pedig az, hogy meg se kérdezték a 3 év alatt, miért kerüljük őket, pedig csaknem minden héten elmentünk a standjuk előtt!

A piacozás egy folyamat – sokáig kísérleteztünk, mire kialakult egy kör és ez is rendszeresen változik. Csak többszöri kapcsolat után lehet megbizonyosodni az igazi tulajdonságokról. De jó hír, hogy ugyanazon jó termelőket több piacon is meg lehet találni – mert nincs belőlük olyan sok (a tejes-sajtos Erika Dunaharasztin és a Fény utcában, a zöldséges a Bosnyákon és Gyálon stb.). És csaknem minden egyes budapesti piacon vannak nagyszerű emberek. Meg kell találnunk őket, meg kell tartanunk őket és főként meg kell becsülnünk őket. Talán ez a titok?csirkes.jpg

Mit vegyek?

A gasztronómia őrületén kívül Magyarországon is erősen dolgozik már az egészség-mánia: az agyon-vegyszerezett és a keserűn kívül más ízt nem is nagyon produkáló termények helyett sokan keresik az eredeti zöldség-ízeket – már akik egyáltalán ismerik még ezeket… (Borzasztó példa egy ismerősünk gyermeke, aki a legfinomabb házi zöldséget kiköpte, hogy rossz, mert eddigi életének tányérjait csak a plázák zöldségüzemi termékei töltötték meg.)

Minden fővárosi piacon meg lehet találni a megfelelő árusokat. Tévedés ne essék, a gyönyörű fényes, hatalmas és egyforma méretű zöldpaprikák, paradicsomok és káposzták szinte minden utcasarkon kaphatók. Ezekből azonban ritkán lehet olyan ízű ételeket főzni, amiket a mesterszakácsok számtalan csudareceptje kipróbálásakor elképzelünk magunknak, vagy amire gyermekkorunkból emlékezünk. Egyen-ízeket kapunk, amit sok nagyszerű étterem is csak úgy tud némileg javítani, hogy agyonfűszerezi a remekműveket...

Akkor hol keressük, vagy hogyan válasszuk ki az igazán jó ízű alapanyagokat, ha nincs túl sok időnk a vásárlásra, vagy elég pénzünk arra, hogy beutazzuk az országot a tanyasi finomságokért. Hát oda jutottunk vissza, hogy keressük meg a megfelelő termelőket és szállítókat a piacokon. Mert a fenti példákból látható, hogy még szép számmal vannak szenvedélyes és a munkájukra büszke emberek (akik jól el is fáradnak, mint itt alul Bruno Bourel fotóján egy kofa - aki már mindent eladott.)

b_bruel_90.jpg

Ha először látunk valami bíztatót, hogyan „nyomozzunk” az eredet után? Én a következőket szoktam kideríteni (vagy próbálkozom a feltárással), amikor beszélgetek az árussal:

Honnan hozza a termékét? A nagycsarnokban (mindenre rá van írva, hogy „magyar termék”) kérdeztem egy fiatalembert nyáron, hogy honnan van az eper? Tettem ezt azért, mert Nagyorosziban, Szob környékén és a Szentendrei szigeten terem a legjobb. A srác majdnem megvert mikor mondta: nem látja, hogy magyar? Jó példa: a finom homoki krumpli Nyárlőrincről meggyőző volt azért is, mert az eladó mondta, milyen fajta, honnan van és ő miért ezt szereti.

A mézeseknél is attól veszek mézet, aki elmondja, hol készült. Egy fiatal méhész-mézes házaspár: Krisztina és Zoli hosszan sorolta, hogy az egyes mézekhez (gesztenye, akác, hárs, erdei virág, stb.) az ország mely vidékeire vitték a méhcsaládokat teherautóval, és az év mely szakában, melyik hónapban. Ja, és náluk meg is lehet kóstolni minden fajtát! Krisztina abban is pontosan tájékozott, hogy melyik méz milyen betegségre lehet gyógyszer, milyenek az élettani hatásaik. Ennek ellenpéldája a Ferihegyi repülőtér végében lévő erdő, ahol sok-sok kaptárt láttam felhalmozva. Ezt a speciális akác+kerozin változatot is piacon adják el - kézműves termelői mézként…

Nem a legolcsóbb a legolcsóbb. Sok olcsó termékkel pórul jártunk már, amikor a feldolgozásra került a sor és a gyönyörű krumpli belül fekete volt, vagy a kissé még kemény őszibarack belül már megrohadt. A nagyon vegyszerezett termények ugyanis kívül mutatósak, de belül már romlanak. De az sem biztos, hogy a legdrágább a legjobb. A bio-piacon például igen magasak az árak, az ember is becsületesnek látszott, aki kínálta. Csak az íze nem volt az, aminek lennie kellett volna. Következő alkalommal kiderült, hogy hol vette a magot, vagy palántákat jó drágán, és hiába volt innen kezdve minden vegyszertől mentes, ha az alapanyag eleve rossz.

A csábító olcsósággal egyébként a legtöbb esetben ráfáztunk. Rengeteg példát tudnék sorolni, de mondjuk az epernél a 3-400 forintosból a tisztítás, a löttyedt-romlott szemek kidobása után egy kilóból 35 deka maradt – az 1000 forintosból pedig 90 deka. Vagy a „rossz” hentesnél vásárolt olcsóbb húsból otthon ki kellett dobni a zsírcafatokat, nagydarab becsempészett csontot, míg a drágább hentesnél még le is van hártyázva a szép birkacomb.

Ő maga mit fogyaszt? Egyáltalán, mi a kedvenc étele, zöldség- vagy gyümölcs típusa. Hogyan szereti – és hogyan ajánlja a kínált terményét felhasználásra? A beszélgetésből még sok jó ötletet is kaphatunk, amit addig nem ismertünk – de csak olyan árusoktól, akik tényleg tudják, mit adnak, és miért kedvelik azt. Gyálon Ferivel rendszeresen cserélgetünk recepteket és ötleteket, amiket javaslatára megcsináltunk – sohasem bántuk meg!

Miért pont ilyen fajtákat választott? Igaz, hogy én nem nagyon értem az ezután következő magyarázatokat, de azt megtudom a válaszokból, hogy értően, szívvel-lélekkel termel-e valamit, vagy muszájból. Vagy éppen kizárólag a legtöbb termést hozó magokat és módszereket keresi.cicapiac.jpg

Összegezve: imádom a piacokat, nagyon szeretem és tisztelem azokat az embereket, akik szenvedéllyel, hozzáértéssel és sok-sok munkával állítják elő számunkra a finomságokat, az eredeti és nosztalgikus ízeket. Keresem – és megtalálom az ilyen embereket. Azt hiszem, ez a kulcsa a sikernek a piacon is, mint bármi más területen: ha keresem a kapcsolatot az emberekkel – megtalálom a világ legjobb termékét, terményét és annak előállítóját, „jóemberét” is.

Az ebben a posztban (miként a blog többi írásában is) látható illusztrációk a személyes, eredeti darabokat tartalmazó gyűjteményemből származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr608308316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2016.01.25. 13:01:03

Van még egy nagyon jó módszer a kamutermelők kiszűrésére. Úgy értem kamutermelő, akinek megvan az őstermelőije, nagyjából gazdának is néz ki, de valójában ő is a nagybaniról hozza a cuccot. Néhány helyen (konkrétan kettő helyszínen láttam a gyakorlatot) a legnagyobb zöldséges vesz/bérel kamiont, és egy adagban lehozza a heti kínálatot a piacra, aztán a többiekkel szétosztják.

Csak mikor végigsétálunk a csarnokban, és a siófoki, a szegedi, meg a vecsési gazda áruja is megszólalásig hasonlít a zöldségesbódé kínálatához, és természetesen pont ugyanabból van nekik sok, akkor azért érdemes elgondolkodni :)

Yanagida 2016.01.25. 15:45:01

@Vinitor: Igen, ezt is sokszor tapasztaltam! És ha vegyelemznéd a különböző árusok kínálatát - tök egyforma lenne...
süti beállítások módosítása