A zsidók emancipációját „szentesítő” 1867: XVII. t.-c. 1. §. törvény 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Ez a történelmi esemény olyan új helyzetet teremtett az ország és Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak, hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe. Ennek a folyamatnak egyik nagyszerű példája volt az Elkán család életútja is.

Lojalitás és következetesség. Meddig lehetnek érvényesek ezek a tulajdonságok? Feloldhatók-e a karrier, siker érdekében? Hogyan vezethet egy zsidó család leszármazottjának életútja a színpadi karrierig? Sztárszínész egy sztár-kávéházas nagypapával - mint ezen a képen Bronner Miksa kávés unokájával, Rátonyi Robikával!

A kiegyezés utáni törvények lehetőségeket, nagyobb mozgásteret nyitottak ambiciózus zsidó származású, vállalkozó kedvű emberek számára. Így kerülhetett az 1880-as években Alsókubin vidékéről Bronner Manó (született Bronner Emmanuelként 1862-ben, meghalt Bp., 1914-ben) Budapestre, ahol a Szív utcában talált megfelelő üzlethelyiséget a fűszeres vegyesboltja berendezéséhez és megnyitásához. A megfelelő azt jelenti, hogy az udvarban egy kis lakást is elfoglalhatott feleségével (Weltmann Malvin, 1872-1920.) és gyermekeivel. Az egyik gyereket Miksa néven jegyezték be az anyakönyvbe, és a testvérek közül ő rendelkezett leginkább kalandra, nagyra vágyó, törekvő tulajdonságokkal.

Igen nehéz lenne számba venni, hogy a régi budapesti és környékbeli kocsmák, vendéglők közül melyek udvarán volt kuglipálya. Pedig nagyon sok ilyen kertvendéglő volt, csakhogy az idők változásaival és a kerthelyiségek bővítgetésével rendre eltűntek mindenhonnan. Én még emlékszem egy közelmúltbeli élményre kb. 25 év távlatából. Amikor vasárnaponként rendszeresen kibicikliztünk feleségemmel a Római partra, a Pünkösdfürdői Strand mögött (a Nagy Gáton lévő, aszfaltozott bicikliút kezdeténél) volt egy kocsma, azaz Büfé, melynek oldalában mindig láttunk néhány kuglizót az oldalsó faketrec fedett pályáján. Úgy emlékszem, különösebb neve sem volt a vendéglőnek, de vendége annál több.

Az utóbbi években sokat emlegették a VIII. kerület Palota negyedét (ez egy nagyon friss keletű elnevezés) – de most nem erről fogok szólni. Nem is a Várpalota kávéházairól, és nem is a New York Palotában lévő híres kávéházról. Hanem arról, amit tényleg Palota kávéháznak hívtak, és Budán volt a Szent János téren egy Krisztina körútra néző házban – amelyet sajnos elvitt a II. világháború.

A kávéházi találkozások már régen nem merülhetnek ki csupán a kávézásban, sőt az ott hosszú órákat eltöltő férfi-emberek időnként a beszélgetést, a pletykálkodást is megunták. Valamilyen szórakoztatóbb időtöltés után kellett nézniük – ekkor jött a képbe a kártya és a sakkjáték. Hamarosan ez is kevés lett, mert nem elég látványos itt a győzelem az arszlánok diadalához. Kicsit hangosabb és sokkal látványosabb sport kellett, mikor végre a XIX. század közepén megjelent a kávéházakban a biliárd. Sőt, az is nagy előnynek számíthatott, hogy az urak elmondhatták, hogy „nem a dőzsölés, hanem a Sport, a testmozgás” kényszeríti őket a kávéházi életre…

Számos TV műsor és sorozat szól manapság a szakácsokról, főzésről, különböző éttermek és konyhák működéséről. Mindenütt az látható, hogy a kitűnő eredményt produkáló szakácsok egy fegyelmezett csapattal, és ők maguk is nagyon fegyelmezetten dolgoznak. A nagyobb vállalatoknál léteznek „munkaköri leírások”, de a gyakorlatban íratlan szabályok működtetik a fegyelmezett és eredményes munkát.

80-120 évvel ezelőtt a polgári és iparos világban elég nagy feladat volt „kiházasítani” az erre érett leányokat. A lányos mamák keresték a megfelelő alkalmakat, melyek közül az éves bálok jelentették a csúcsot. A bálok jelentősége felbecsülhetetlen volt – ezt mai világunkban elképzelni is nehéz. Amikor rengeteg olyan alkalom van életünkben, amikor – és ahol – más emberekkel ismerkedhetünk, nem jelenthet gondot a fiúk és lányok „összetalálkozása”. Arról nem is beszélve, hogy ma már interneten is köttetnek olyan kapcsolatok és házasságok, amelyek akár jól is sikerülhetnek, de az ilyen párok szavatosságáról még nincsenek statisztikák!

A napokban érkezett egy jó barátom külföldről vonattal, és beszélgetve az utazásáról eszembe jutottak a „régi szép idők”. Amikor még nagyon szívesen utazgattam szerte az országban, élveztem a vonatozást, mert közben tudtam olvasni, akár dolgozni is (felkészülni előadásokra, tervezni feladatokat stb.). Legszívesebben a szegedi és a pécsi utakra emlékszem, a 80-as években nagyon gyakran jártam oda kollégáimmal. Természetesen beültünk az induláskor az étkező kocsiba és Szegeden úgy kellett bennünket kirobbantani onnan. Csodálatos szalonnás rántottákat ettünk, sörözgettünk és kávézgattunk, sokat beszélgettünk - szóval elvoltunk. Ismertük jól a pincéreket, szinte törzsvendégek voltunk, mint egy kávéházban.

A Városliget 150 éve vonzza a városlakókat, akik a kellemes pihenés, a „Városerdő” természeti szépsége mellett hamarosan szórakozást, élményeket, különleges eseményeket is találtak a területen. A Vurstli által nyújtott érdekességek és a Milleneumi Kiállítás után egy igazán különleges évfordulós ünnepség csábított sok száz fővárosit a Ligetbe. Ez volt Mátyás Király koronázási évfordulója!

Azt hiszem – remélem -, a képes levelezőlapokról nem kell sokat magyarázni – szinte mindenki tudja, miről van szó. (Még akkor is, ha az egészen fiatalok már csak az Interneten küldözgetett elektronikus-virtuális képekkel találkoztak.) Jó negyven éve gyűjtöm a lapokat, sok ezer típusával találkoztam már. Mindig különösen tetszett, ha egy lapot a szokásostól eltérő rajzzal, ötlettel, vagy még inkább új kivitelezési leleménnyel készítettek el. Amit lehetett eltettem, és most ezekből bemutatok néhányat – „hátha valaki nem ismeri”!