A Karácsonyi ünnepek a régi világban is döntően három részből álltak. A háziasszonyok egy hónappal előbb elkezdték tervezni-szervezni a többnapos ünnep lebonyolítását: vásárlások az elképzelt ételekhez, a szükséges kellékek beszerzése stb. Másrészt mindenki írta a listát és nézte az üzleteket a tervbe vett ajándékok ügyében. Harmadsorban pedig lélekben is fel kellett készülni a rokonokhoz való utazásra, a családi összejöveteleken való részvétel „elviselésére”, majd utána a kipihenésére. A múlt emlékeiben kutatva e fenti utakat járjom végig – már amennyire feltárhatók voltak olyan dokumentumok, melyek a budapestiek készülődésével és ünneplésével kapcsolatosak.
A „karácsonyi vásár” a régi időkben alig hasonlított a mai tömegmozgalmakhoz. Manapság mindent ellep a „préseljük ki az összes pénzt az emberekből” szelleme, amely teljesen elvette sokaktól a személyes ajándékozás, az emberi megbecsülés örömét. Mindkét fél – az ajándékot adó és kapó – egyaránt az örömet keresi abban, amit tesz, és ezt tényleg csak odaadással és megfelelő idő (és pénz?) biztosításával érheti el.
Emlékszem gyerek- és fiatal koromra, amikor a Karácsony előtti készülődés legfőbb eleme az volt, mit csinálok-készítek a szeretteimnek. (Például reprodukciókból ikonokat ragasztottam fenyődeszkára - erre az utcán talált építkezési hulladék-deszka volt a legalkalmasabb -, majd a széleit a gáztűzhelyen megpörköltem. Ez az „antikolás” rendkívül primitív volt, de nagy örömet szerzett mindenkinek, akinek adtam a baráti körben.) És sorolhatnám a többi „kreatív” ötletet, amiket az illetőkkel való beszélgetés – odafigyelés - alapján kitaláltam.
A városi ember ahhoz szokott, hogy otthonában karácsonyfát állít a nappali erre a célra kiürített sarkában, és szépen feldíszíti az ünnepi kellékekkel. A beszerzést az emberek a piacokon és az árusoknál intézték. Karácsonyfát a 100 év előtti Budapesten rendszerint csak ott állítottak, ahol gyerekek voltak. Ezért is sokkal kevesebb fogyott, mint manapság – de a város főbb piacain mindenütt lehetett vásárolni. Úri hölgyeknek a piacon várakozó hordárok haza is szállították.
Ajándékvásárlás gyerekeknek a régi Budapesten
A gyerekek annyiban könnyítették meg a szülők döntését, hogy leveleket írtak a Jézuskának a kívánságlistáikkal. Ők természetesen főként a játékvilágból várták a meglepetéseket – és erre a régi Budapest is teljesen berendezkedett, mivel az újkori karácsony-esték legfőbb attrakciója volt a gyermekek csomag-bontogatása és öröme.
Játékokat a legtöbb áruházban lehetett kapni, és speciális játékboltok is voltak. A legnagyobb és legnépszerűbb volt közülük Késmárky és Illés ÁRKÁD Játékáruháza a Dohány és a Síp utca sarkán, az (akkor még) különleges szecessziós bérház teljes földszintjén és első emeletén. Itt a játékok fajtái szerint voltak az osztályok elkülönítve, ahol a babáktól és babaháztól a kerekes kocsikon és talicskákon át a hintalovakig és plüss állatokig minden elképzelhető játék előfordult. Egyik karácsonyi reklámjukon a „játéközönt” kitörő és elapadhatatlan vulkánként ábrázolták.
Közben természetesen felmerült, hogy „mi legyen a gyerekkel” a vásárlás ideje alatt, hiszen egyrészt titokban kellett maradnia az ajándéknak, másrészt a mama egyébként is nyugodtan akart vásárolni, sürgetés nélkül. A gyermekeket tehát elküldték valamely rokonnal, vagy a babysitterrel (akkor talán cselédnek hívták?) egy számukra kellemes helyre. Ilyen téli szórakozást kínált a Fővárosi Állatkert leleményes vezetősége, ahol korcsolyapálya, szánkódomb, jéglövölde és több más szórakoztató elfoglaltság várta a lurkókat. December 15-től még igazi lapp (finn?) család is várta őket simogatható rénszarvasokkal.
Elegáns bevásárló helyek, üzletek „felnőtteknek”
A karácsonyfa beszerzése után nagyobb fejtörést és utánjárást igényeltek az ajándékok, melyek az emberek többségénél vagy luxuscikkekből álltak, amit egyébként nem vett volna a rokonunk. Vagy olyan dolgokat ajándékoztak, amelyre egyébként is vágyott az illető, csak (még?), nem engedhette meg magának.
A múlt század elejei belváros bővelkedett a kitűnő üzletekben és elegáns áruházakban. Biztosan fontos lenne és megérné egy külön kötet összeállítása és kiadása ezekről a hajdani üzletekről és tulajdonosaikról, mert már az üzletek látványa is izgalmas és tanulságos elfoglaltság. A hatalmas „kínálatból” mutatuok be néhány boltot, melyek elsősorban lehettek az ajándékozni vágyók célpontjai.
A fővárosi kereskedelmi élet igazán nagy „robbanása” volt a Holzer Divatház megnyitása a Kossuth Lajos utca 9-ben. Ez volt az első olyan teljes kínálatú üzlet, melyet párizsi mintára építettek és működtettek Budapesten. Holzer Simon ügyes szabómesterként kezdte és hamarosan kiváló kereskedővé érett. A kiegyezés után már üzletei voltak a Kígyó utcában és fiával, Sándorral 1896-ban megnyitotta a fenti áruházat. (Az épület a mai napig áll - igaz 15 éve üresen, - de az én gyerekkoromban Úttörő Áruházként is remekül funkcionált.) A különböző osztályokon az esernyőtől a cipőkön át a kabátokig mindent lehetett kapni. A ruhákat a műhelyekben méretre elkészítették, illetve a konfekciót testre alakították. A csomagoló és a postázó részleg (ahol Karácsony előtt 15-tel több ember volt a szokásosnál!), állandóan dolgozott, mert a hölgyek a vásárolt holmit természetesen nem cipelték magukkal – különösen nem a karácsonyi forgatagban -, hanem otthonukba szállíttatták.
Másik nagy áruházunk volt a Kerepesi (ma Rákóczi) úton a Párisi Nagy Áruház, mely „Budapest nagy látványosságaként” hirdette magát. 1892-ben nyitotta meg áruházát Goldberger Sámuel és a "nagy forgalom - kicsi haszon" elvén, afféle bazárként szinte mindent árult benne. Az áruház 1903 augusztus 24-én leégett. Ezt követően Goldberger az Andrássy úton, az eredeti Terézvárosi Kaszinó épületében kialakított és 1911-ben megnyílt impozáns Párizsi Nagy Áruházban folytatta tevékenységét.
Nagyszerű ajándék volt már akkoriban is az óra és ékszer, főleg a jómódú polgárcsaládokban. A száz év előtti Budapest belvárosában versengtek a kereskedők a vásárlókért, rendkívül elegáns üzleteket alakítottak ki a IV. és V. kerületben. A váci utca 8, majd később 21-ben például Lechner József órás (Magyar Királyi Udvari Szállító) a világ legjobb márkáit kínálta, Magyarországon egyedülálló választékban. A bemutatott képeslapot a mester lánya írta és a bolt bejáratánál Lechner úr látható.
A hölgyeknek akkoriban is az egyik legfontosabb ajándék a pipere és a parfüm volt. Az Andrássy úti „Salon Chic” üzlet teljes francia kínálatot hozott Budapestre, a vezető márkák mellett természetesen a hazai termékeket is árusította. A női szívek leghőbb vágyát azonban akkortájt – még az állatvédők megjelenése előtt – a szőrme és bunda jelentette. E szakma legnagyobb mestere Elkán Gyula szűcs volt, akinek termékeiért Bécsből is eljöttek a vásárlók.
Károly körúti (Orczy házban lévő) üzlete hamarosan szűknek bizonyult, s a Petőfi utcai saját házában többszintes áruházat nyitott, majd Bécsben a Mariahilferstrasse 92-ben is megjelent saját boltja. Ajánlása szerint: „A legegyszerűbbtől, a legfinomabb kivitelig raktáron tartok számtalan fazonú kabátot, bundát, gallért, átvetőt, karmantyút, kucsmát, gyermek garnitúrát, férfi és fiú sapkát.”
Végül egy különleges és igazán egyedi ajándékot említek. Nagymező utcai hangstúdió kínálja szolgáltatását „a legszebb karácsonyi ajándék” jelszóval. A Seiber Phono-Studio indította el a „saját hangja… - vigye haza!” programot, és már a 30-as években filmkészítést is vállalt (még vetítőgép kölcsönzéssel együtt is).
Az „élelmi” ellátás helyei
Az ajándékok mellett természetesen az élelemről is gondoskodni kellett. Ehhez rendkívül gazdag kínálat állt a háziasszonyok és szakácsnék rendelkezésére a piacokon (lásd korábbi cikkünket) és a minden utcában fellelhető fűszereseken kívül. Most olyan elegáns üzletet mutatok be, amelyik a karácsonyra különösen felkészült, és a főváros legelegánsabb üzletének számított. Szimon István élelmiszer áruháza a Váczi körút 12-ben már a mai fogalmaink szerint is különlegesnek minősült.
Én még gyerekkoromból emlékszem azokra az izgalmas csemege boltokra, amelyek a pult mögött fantasztikus és ínycsiklandó választékot vonultattak fel. Manapság néhány fiatalabb vállalkozó igyekszik feléleszteni ezt a remek szokást. Hogy egy ilyen üzlet belsejéről is fogalmatok legyen, bemutatom Élő Ferencz fűszer és csemege üzletét – a személyzettel együtt. A Keleti pályaudvar mellett, a Thököly út elején lévő bolt nagy forgalmat bonyolított le, hiszen a környéken a 20-as évektől igényes polgárság is lakott. Másrészt Élő úr József nevű vendéglős testvérét is ellátta, akinek Rudolf téri étterme nagyon igényes vendégkörrel rendelkezett.
Mi változott manapság?
Kedves Olvasók, higgyétek el, hogy a mai sokkal fejlettebb és áruban dúskáló időkben sem az ajándékok nagysága, értéke demonstrálja a szeretetet és megbecsülést. Sokkal jobban tudnak örülni szeretteink egy olyan ajándéknak, amely kizárólag nekik szól - a 127. nyakkendő, vagy selyemsál helyett. Főzzetek nagyszerű ételeket az ünnepre, vegyetek, vagy csináljatok apróbb „testre-szabott” ajándékokat és főként beszélgessetek sokat egymással…
Egy következő posztban az egész Karácsonyozást degradáló „leértékelésekről” és kiárusításokról, a „BlackFriday” őrületről fogok szólni.
A poszt szövege szerzői jogvédelem alatt áll. Az itt szereplő képek eredeti példányai a szerző tulajdonában vannak!!!
