De még mennyire! Sőt azt hiszem, az igazi piaci élet ma már jócskán kiszorult a városközpontból. A Nagyvásárcsarnok 1897-ben szinte Budapest akkori mértani közepére épült és az ellátási funkciója is meghatározó volt. Ma idegenforgalmi látványosság lett a Parlament és a Gellért fürdő között. Az igazi gasztronómia a városszéle felé kezdődik…
A piac nekem elsősorban azt jelenti, hogy nyüzsgő emberek sokasága keresgél, válogat, bizonyos fokig mindenki „ínyeskedik” az árusok és a kínált termékek között. Vannak természetesen, akik csak „kényeskednek”, akiknek semmi sem jó, akik összefogdossák a gyümölcsöket, megnyomkodják az őszibarackokat és még a fej hagymákat és krumplikat is megfogdossák – ez utóbbi számomra teljesen érthetetlennek tűnik.
Másrészt a piac, az „agora” ősidőktől fogva a társadalmi kapcsolatok egyik fontos színterét is képviseli. Jóleső találkozások történnek itt régi ismerősökkel és izgalmas ismerkedések érdekes emberekkel, akikkel másutt nem nagyon futhatunk össze. A sorbanállás közben a csirkésnél dicsérjük a remek szárnyas-részeket, majd 1 perc múlva eljutunk vadidegen emberekkel a „ki mit főz belőle” és a „hogy szokta csinálni” témákig. Nagyon gyorsan kiderül, hogy ki hol született, melyik táj jellemzőit tanulta a mamájától és mit szeret enni a férje a legjobban hétköznap, vasárnap és jeles ünnepeken.
Vannak sokan, akik keresztül-kasul száguldoznak a piacon és hasonlítgatják az árakat. Nagyon kevés közülük azonban az olyan háziasszony, aki csak a legolcsóbbat vásárolja. A többség – a feleségemmel együtt – az „ár-érték arány” alapján választ anélkül, hogy ennek tudományos közgazdasági értelmével tisztában lenne. A „legolcsóbb” kategória a piacon úgy működik, hogy keressük a legszebb áruk legolcsóbb változatát, s ehhez nagy piaci tapasztalatra van szükség. A zöldborsónak például kicsit sárgás a szára, akkor már hiába 300,- Ft, ha kicsit arrébb 400-ért aznap reggeli szedést, kövérebb szemeket és kedvesen mosolygó nénit találunk.
A piac valójában egy jól szervezett rumli, ahol kiválóan el lehet tölteni egy-két órát anélkül, hogy észrevennénk az idő múlását. A barátságos beszélgetés az árusokkal éppúgy hozzá tartozik a vásárláshoz, mint egy szendvics, vagy lángos elfogyasztása a sok nagyszerű alapanyag látványától felcsigázott gyomrunk sürgető kívánságának eleget téve.
Piacok a végeken - Kispest
Az igazi piacokat tehát a városközponttól kijjebb, a külsőbb kerületekben kell keresnünk. A Kispesti Nagypiac nagyon sok termelőt vonz és az új épület mellett megmaradt a régi bódésorok (lásd a címképet!) romantikája. Már régen fenyegeti ezt a részt is az átépítés, de (szerencsére?) eddig nem volt még rá pénz a kerületben. A bódékban nagyszerű húsosok vannak, halas és mézesbolt, remek csirkés üzlet állandó sorbaállással, és a savanyúságok a hordóból árult káposztával és mindenféle vegyes savanyított csemegével. Vannak még privát tejesek a különleges ordáikkal és füstölt sajtjaikkal. És persze a zöldség-gyümölcs birodalom nagyon sok kereskedővel, melyek között ritka az eltérő kínálat (hisz az áraikat is egymáshoz igazítják, mert feltehetően egy helyről szerzik be a nagybani piacon a dolgokat).
Az igazi választékot a kiskofák és a termelők jelentik. Például a két középkorú hölgy a különlegesen finom zöldségeivel: káposzta, krumpli és főként a karfiol, illetve idény szerinti gyümölcseivel. Az eper például tavasszal náluk a legjobb ízű és a legszebb is, mert megőriztek és használnak régi magyar fajtákat, nem csak a mindenütt látható holland származású „igazi magyar epret” (ami piros-fehér-zöld színű a fél-éretlenségtől és nagyméretű ugyan, de kemény és teljesen íztelen). Vagy a spenótos néni a 2. asztalsor végén. És a virágosok, a kertből összeszedett csokrokat áruló nénikék. Ez a piac csütörtökön és pénteken a legjobb.
A Kispesti Nagypiac „leánya” a Wekerle Kertvárosi piac, mely csak kedden és pénteken működik, 10-15 termelő és kereskedő részvételével, de az ott lakók nagyon szeretik.
Piacok a végeken – Pestszenterzsébet, Csepel
A szomszédos Pesterzsébet nagyon jól felújította a piacát. A régi vásárcsarnok műemlék épületét rendbe hozták, de ez olyan kicsi, hogy a 3-4 húsos, 2 csirkés és a halas boltok meg is töltik. Előtte nagy négyszögletes teret hoztak létre, körbevett épületekkel, bennük sok-sok remek üzlettel. A közbezárt téren a zöldség-gyümölcsösök sátrai és asztalai tényleg úgy festenek a zárt területen, mint egy régi városfallal kerített és védett önálló birodalom. Nagy a kínálat, óriási a választék – de a kereskedők mellett szombaton is kevés az őstermelő.
Erzsébettől nincs messze, és nem tudom, Pesthez vagy Budához tartozik-e, de meg kell említeni a csepeli piacot. Már csak azért is, mert igen sok embert ellát és egészen jó színvonalon. Az újjáépített csarnok nagy területen lévő boltokat és kirakodó asztalokat takar, csepeli barátaim sok-sok finomságot tudnak a kereskedőktől és a rendszeresen megjelenő kistermelőktől vásárolni (egymást keresztnéven ismerve és szólítva) a házitejes sajtjaitól és a házikolbászoktól a friss kerti gyümölcsökig. Csepel nagy előnye, hogy a környező falvakból jövő gazdáknak és a nagybani piacon vásároló kereskedőknek is könnyebb elérni, mint a városban beljebb lévő piacokat.
Piacok a végeken - Pestszentlőrinc
Régebben sok piacra jártam rendszeresen, a városon belüli költözéseinkkel mindig változott a kedvelt helyszín is. Ma is sok piacon megfordultam, de legjobbnak a jelen lakóhelyünkhöz közeli két piacot tartom. Egyikük a Pestszentlőrinci csarnok és piac, néhány éves új csarnoképülettel és nagy területen elhelyezett, fedett asztalokkal a kereskedők és termelők számára. Ebből ugyan gyakran lecsípnek az ócskások és a ruhások, de tavasztól őszig alig marad itt számukra hely. Az epres házaspár például csodagyümölcseit, a hagymás házaspár szenzációs zöldhagymáját ma már Óbudáról is innen vinném, szerintem pótolhatatlanok. És van még sok ismerős termelő, vagy olyan kereskedő, akiben nagyon megbízunk.
Bent az épületben minden van, remek és igazán minőségi termékeket kínáló húsosok, kenyérboltok, több nagyon jó lacikonyha, lángossütő, sőt újabban Paleolit táplálkozásra szakosodott termelői bolt is. A piaci gasztronómia csúcsát jelenti az osztrák felvágottakat kínáló kis üzlet, amit a városban sehol másutt nem lehet megtalálni! Sok kedvenc termékünk van már náluk, például a sonkák, a bécsi vérsajt, a májból készült kenőmájas, vagy az igazi bécsi virsli. Különösen finom a bio joghurtjuk kis egykilós „bödönben”, amit esetenként tejföl gyanánt is szoktunk használni. Vásárlás közben, vagy végén nem lehet kihagyni a voralbergi kisüzemből származó meleg léberkézével tömött friss és ropogós szendvicset, vagy a frissen sült bécsi köményes sertéssülttel töltött szintén frissen sült osztrák császárzsömlében kínált csípős mustáros étket – közben hallgatva az árus, Ibolya lelkes információit az újdonságairól.
A csemegéken kívül természetesen még könyvesbolt, lottózó, bio-bolt és gyógyszertár is van az épületben. Az igazi egyediség azonban a főváros legnagyszerűbb baromfiboltja. A "VezérHús" ma már hat kisebb üzlethelyiség összenyitásából áll, van külön liba-kacsás rész, pulykás rész és csirkés is. A baromfi félék szinte minden részletét lehet külön kapni a pulykacomb apróhústól a libazúzáig, de természetesen az egészben „tálalt” tanyasi csirke sem hiányozhat. Mindig friss, mindig szép az áru és emellett olcsóbb, mint máshol. Ezért nem véletlen, hogy szinte minden nap sok vásárló van, pénteken és szombaton 10-15 méteres sorokat találunk minden ablaknál. A kiszolgálás itt páratlanul barátságos, udvarias és bensőséges.
Pestlőrincen a legnagyobb kínálat szerdán és szombaton található. És akkor nem szabad elfeledkezni a város legjobb henteséről sem! Zoli és felesége istenien pácolt és füstölt húsárujával, a világ legfinomabb töpörtyűjével és csodálatos csípős debrecenijével szerintem legyőzhetetlen – a Fény utcai divatos és felkapott sonkások mélyen elszégyellnék magukat, ha Zoliék áruját megismernék!!!
Piacok a végeken - Gyál
Azt hiszem Budapest egyetlen régi emlékeket pontosan idéző piaca a gyáli. Azért mondok Budapestet, mert Gyál utcái név szerint folytatódnak a városhatáron túl is, ennyire összenőtt a 18. kerülettel. Itt is van már „modern” épület, mindössze 6 üzlettel (hús, közért, kenyér, papíráru stb.), de az összes többi dolgot asztalokról és átalakított lakókocsikból vehetjük meg. A hatalmas területen egy nyári napon szerintem sok ezer vevő megfordul, és az árusok száma is jóval meghaladja a 200-at. A különleges 3 kilós kerek parasztkenyér, amelyik a 3-4. napon lesz igazán finom és a következő hétvégéig remek ízű és állagú; vagy a sok-sok termelői finomság döntően megbízható árusoktól – ez a Gyáli piac igazi vonzereje!
Van itt természetesen élő baromfi, tavasszal a pihés kis csirkék, sárga kiskacsák; zsákos tápok az állatoknak, még széna és szalmabálák is az állattartóknak, de van díszhalakat és vízinövényeket árusító kislány a mamájával. Van lángossütő; tejes, és kézműves sajtos isteni juhsajtokkal. Kolbász és szalonnaárus és legalább 4-5 házi-mézes a saját készítményeikkel. Ez utóbbiak készlete véges, tehát jól kell időzíteni a vásárlásokat, vagy előre megrendelni a kedvenceinket. A város és a környék legnagyszerűbb mézeit Krisztina és Zoli standjánál lehet kapni.
Ők mindegyik mézükről pontosan elmondják, hogy az ország mely részén, mikor, milyen virágzási időszakban gyűjtötték – és sok munkával hogyan csinálták a mézeket. Kitűnő emberek – kitűnő mézeikkel már sok díjat és elismerést is nyertek a szakmai fórumokon.
Nagyszerű krumplikat és káposztákat kaphatunk két olyan „specialistától” (Béla a krumplis és Feri a káposztás), akik biztosan vegyszermentesen és nagyon gondosan termesztik a különböző fajtáikat. Feri lapos káposztája a legjobb a reneszánsz (házi savanyítású) töltöttkáposzta készítéséhez!
Gyál piaca csak vasárnap működik, ezért nagyon sok család el tud jönni ide messzebbről is. Másik érdekessége az, hogy az itt megismert árusok közül sokan más piacokon is megtalálhatóak a hét egyéb napjain.
