Rengeteget írtak már a legszebb kávéházunkról, a koráról és az ott járt művészekről -, de a háborús időszak kimaradt, pedig a címképen is látható, hogy az emberek a háború elején a NewYorkot feldíszítették és elárasztották. Most felidézek egy olyan művészt, aki csak rövidebb ideig került kapcsolatba a kávéházzal, de ezt nagyon érdekesen örökítette meg a rajzaiban. Moholy-Nagy László igazán egyedi körülmények között lett vendég, és igazán egyedi módon adott hírt erről az eseményről!
Moholy-Nagy László és a világháború
A művész életéről és tevékenységéről rengeteg tanulmányt, könyvet írtak már. A Bauhaus művészeti csoport, iskola aktív tagjaként már életében sok kiállításon vett részt és műveiért – ha néha előbukkan egy árverésen – vagyonokat adnak a gyűjtők. Szinte mesébe illő, ahogy hozzám került néhány rajza, és éppen a vendéglátással kapcsolatban – ami a szenvedélyem.
3-4 évtizeddel ezelőtt egy budapesti antikváriumban böngészgettem, ahol elég nagy rendetlenség volt és én imádtam az ilyen rumlikat, mert így volt esély érdekességekre találni. Hát meg is történt a csoda – egy nagyobb papírhalomban felfedeztem néhány tábori postai levelezőlapot. Lecsaptam rá, mert ennek vannak gyűjtői, akikkel majd jókat tudok cserélgetni. Igaz, össze voltak firkálva, de gyerekek gyakran összefirkálnak mindent, ha a kezükbe kerül. Mindenesetre félve kérdeztem az antikváriust, mibe kerülne, mert Ő mindenért sokat szokott kérni. Aznap jó hangulatban volt, mert azt mondta: „ha kell ez a pár vacak, vidd el nyugodtan”. Gyorsan elraktam, majd otthon kezdtem tüzetesen vizsgálgatni az 1917-18-as dátummal jelzett lapokat. És nagyon ismerősek voltak a rajzok és helyek (Corso-, New York-, Kovács kávéház stb.) – röviden: 1-2 heti utánajárás, olvasás és hasonlítgatás után kiderült: ezek Moholy-Nagy László rajzai – az egyik címzésoldalán családnévvel (Bach Jenőné úrasszony, Szeged - aki László barátjának édesanyja volt) és rövid, kézírásos levélkével együtt.
A nagy kérdés az volt, hogyan került a művész katonaidejében a New Yorkba? Rövid részlet az életrajzából:
1916-ban tüzérségi megfigyelőnek sorozták be a Magyar Királyi Hadseregbe. A keleti frontra vezényelték, ahol több száz rajzot készített a frontélet mindennapjairól, mappalapokra, tábori levelezőlapokra, melyeket kezdetben a frontról, majd miután 1917-ben megsebesült, az odesszai katonai kórházból küldözgetett haza.
Közben, a kórházból hazalátogathatott már a lábadozás alatt, ekkor találkozott kávéházakban a barátaival és művész-társaival – ezt unokaöccsétől, Nagy Leventétől tudtam meg, akivel találkozva a rajzokat és az írást beazonosítottuk. Levente feltárta és rendszerbe foglalta a kb. 380 db levelezőlap-rajzot, mely szerinte teljesnek mondható és a művész 10-es évekbeli hazai időszakát rekonstruálja. (Nagy Levente azt írta a lapok lelőhelyéről, hogy „Az eddig ismert, kb. 380 levelezőlap tulajdonosai Magyarországon, Németországban és az Egyesült Államokban találhatók. A legtöbb levelezőlap, kb. 150 db az Első Magyar Látványtár gyűjteményét gazdagítja, kb. 60 db levelezőlapot a Delaware-i Egyetem (USA) Művészeti Galériája őriz, 54 levelezőlap az egyik budapesti múzeumé, 5–10 db levelezőlap ismertebb fővárosi és vidéki múzeumok birtokában van és néhány levelezőlapot gyűjtők őriznek, végül Hattulánál is található kb. 15 db.”) A főként katonai életet ábrázoló rajzok mellett a legritkábbnak a kávéházi jelenetek számítanak.
A nálam megfordult tábori-postai levelezőlapos rajzokból most néhányat bemutatok:
Önarckép 1917.
Kávézó hölgy a New Yorkban (A kép különösen becses nekem, mert ez hozta első valutás keresetemet: a Sammler Journal című NSzK havilap „A gyűjtő és kedvenc darabja” rovatában jelent meg a rajzról és Moholy-Nagyról rövid írásom 1986-ban. Ebben az volt a különös, hogy előtte külföldi olvasótól ritkán, szocialista országbelitől sohasem közöltek írást.)
Vázlat Pátzay Pál szobrászról. (Pátzay Pál 1896-1979 között élt, kétszeres Kossuth díjas szobrász- és éremművész volt.)
Vázlat a Szittyáról a New Yorkban (Szittya Emil (1886. - 1964.) költő, író, festő. Kassák Lajos és Blaise Cendrars, valamint a kor avantgárd művészeinek az egyik szellemi mestere volt.)
Hölgy a Café Corso asztalánál 1917-ben.
A rajzok egyik különlegessége, hogy rajtuk nők is szerepelnek, és biztos ritka dolog lehetett akkoriban, ha Moholy-nak is feltűnt a kávézó férfiak tömegében. „A nőknek kávéházba járását esetleg meg lehet bocsátani, de ne akarjon a nő olyat tenni, amit meg kell bocsátani…” – írta erről egy akkori újság.
Gyűjteményem kiemelten nagy kincsei a Moholy-Nagy László által készített rajzok, mert sokkal közelebbivé, teszik a New York kávéház történetét, még a Hungáriában átélt időket, órákat is, ahol már a modern kor művészeivel, nagyszerű egyéniségeivel találkozhattam a „Kávés Szentélyben”.
