Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

Mélyenszántó

FELTÁMADÁS A TETSZHALÁLBÓL

A New York kávéház lappangása Hungária étterem álnéven

2016. március 29. - Yanagida

williebrandt.jpg

2011-ben a NewYork kávéház elnyerte „a világ legszebb kávéháza” kitüntető címet, megelőzve olyan történelmi helyeket, mint a velencei Caffe Florian, a bécsi Café Central, a prágai Café Imperial vagy a párizsi Café de la Paix. Ez nagyszerű dolog, és ismerjük a Kávéház százéves történetét, amivel erre a címre méltóvá vált. Csakhogy ebben a száznál több évben van 1-2 évtized, amit mindig átugrunk, mintha ezalatt a hely nem is létezett volna!
Ebben a rövid emlékezésben (posztban) csak azt szeretném feleleveníteni Nektek, hogy ki-mindenki járt a Hungária étteremben, alias New York kávéházban az érdekesebb emberek közül.

Az 1945-ben elég romos kávéházat rendbe hozták, eszpresszóként üzemeltették, de a vállalatnak kevés volt a bevétel, ezért sportáruházat, majd raktárt csináltak belőle. Az újabb feltámadás után, már Hungária étteremként sok-sok Ibusz csoport fordult meg itt. A lengyel, cseh, NDK-s, orosz, lett és örmény vendégeken kívül vidéki TSz-ek, önkormányzatok, gyárak kollektívái is rendre megjelentek, remek jókat ettek, és ezt aláírásaikkal is igazolták a vendégkönyvben. 1956 újabb lerobbanást, majd utána egy rendesebb helyreállítást hozott, és a 60-as években kezdődött az „igazi feltámadás”. Előbb az írók és újságírók, majd más művészek kezdtek visszatérni a NewYorkba – a hosszú kiéhezés után régi és új társaságok alakultak és választották törzshellyé a kávéházat.

Azután jöttek a fiatalok. Bármilyen hihetetlen, akkor még én is fiatal voltam és a feleségemmel sokszor találkoztunk és teáztunk itt, és tátott szájjal bámultuk az addig csak műveikből ismert nagyságokat. Volt olyan eset is, hogy a randevúra már nagyon vártam a feleségem, sokat késett, és féltem, hogy a pincér képes lesz kifizettetni velem a fogyasztásomat (bár ez nagy bravúr lett volna tőle, mert egy fillér sem volt nálam). Azután megjött a felmentő sereg, a közértben visszaváltott üvegek árából kifizette nejem a teámat egy kiflivel, ha jól emlékszem 2 forint 60 fillért, sőt még némi borravalóra is futotta…

A kávéházról, kezdeteiről és történetéről rengetegen írtak – és olyan sokat, hogy több kötetet megtölthetnének vele – persze az ismétlések, egymás idézgetése nélkül sokkal soványabb lenne a füzet. Akkor mit akarok én? – még egy bőrt lehúzni a szerencsétlenről, nagy nehezen kreálva egy háromszavas mondatot, ami eddig mindenhonnan kimaradt?

Nem!!! Csak azt szeretném néhány szemelvénnyel bebizonyítani, hogy a Kávéház közelmúltbéli (Boscoló szálloda részeként) való teljes felújítása előtt, a „csendes” évtizedekben is remekelt, és hogy ekkoriban kik jártak itt és élvezték a kitűnő ételeket és kiszolgálást. Mert a véleményeik szerint ilyen volt, pedig a legtöbben igazi „világnagyságokkal” hasonlították össze.

Az új (ki tudja, hányadik-új) vendégkönyvet 1976-ban Pállfy József, a Magyar Újságíró Szövetség akkori elnöke nyitotta meg. Ezután következtek, írók, színészek, zenészek (pl. a budapesti karmesterverseny résztvevői), politikusok (az Ensz főtitkára, miniszterelnökök, stb.). Az illusztris névsorból kiragadtam néhány nevet és aláírást a sokféleség szerény példáiként:

fenyes_sz.jpg

Fényes Szabolcs nagyszerű zeneszerzőnk, akinek valamelyik szerzeménye szinte naponta elhangzik – semmilyen emléktáblát, vagy emlékszobát eddig nem kapott. Feleségével, Csikós Rózsival 1977-ben vacsorázott a Hungáriában és láthatóan jól érezték magukat!

A zenénél és a zongoristáknál maradva Cziffra György, a Liszt Ferenc díjas zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert magyar előadóművész is felkereste az éttermet az egyiptomi származású Soleilka nevű feleségével. Egy évvel voltak a tragikus baleset, fiuk halála után és a kortársak szerint ez nagyon rányomta bélyegét a hangulatukra.

cziffra_gyorgy.jpg

Volt itt számos kitűnő sportoló is, akik közül elsősorban Pelét, a különleges tehetségű és sikeres focistát említem. Aláírása is játékos volt - a nevét kiegészítette egy rajzzal, – hátha valaki nem ismeri, ahogy pestiesen mondják… Nekem nagyon szimpatikus életútjából az eltökéltsége, hitvallása: "Focistának születtem, ahogy Beethoven muzsikusnak. Olyan nekem a futball, mint valami vallás. Imádom és istenként tisztelem a labdát." Talán éppen ez az, ami a hazai focistákon egy cseppet sem látszik!

pele.jpg

A sztároknál maradva Sylvester Stallone is járt a Hungáriában és nagyszerűen érezte magát. Egy másik filmsztárra már biztosan sokkal kevesebben emlékeztek, pedig ebben az évben már a 70. születésnapját ünnepli Kabir Bedi, aki roppant népszerű volt a nyolcvanas években, mint Sandokan. Jelenleg harmadik feleségével él, és három gyermeke van.

stallone.jpg

Végül a hihetetlen nagy és érdekes választékból egy politikust is kiemelek – szubjektív választás eredményeként. Nekem ugyanis szimpatikus volt Willy Brandt politikája akár Berlin polgármesterként, akár később az NSzK kancellárjaként. A Nobel békedíjas politikus haláláig harcolt a különböző kultúrák összehangolásáért és számos politikai feszültség feloldásáért. Az iránta érzett tisztelet jele, hogy a hamarosan megnyíló új berlini repülőteret róla fogják elnevezni. (Aláírása és a Hungáriában készült fotója a címképben látható.)

Hát ennyi fért a Hungária Kávéház-étterem, azaz már újra New York Kávéház „titokzatos, csendes évtizedének” jellemzésére. Ha érdekel valakit, szívesen folytatom majd a névsort...

sandokan.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr248534030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása