Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

Mélyenszántó

ÚJLIPÓTVÁROS A KEZDETEKBEN…1.0

ÉRDEKESSÉGEK KORAI ÜZLETEKRŐL, VENDÉGLŐKRŐL

2016. május 13. - Yanagida

kasauj.jpg

Egy városrész életerejének jellemzésére elsősorban a kereskedelem és a vendéglátás hivatott. „Ahol üzlet van - ott élet van” – mondta Karinthy Frigyes, mikor a kávéházakról beszélgetett egy társaságban. Egy körzetben élők hétköznapi világa ugyanis főként az üzletekben, hivatalokban, cégek irodáiban és mindenekelőtt a kocsmákban és kávéházakban figyelhető meg.

Újlipótváros e tekintetben nagyon lassan indult és lassan, furcsán támadt fel. A nyomok után kutatva rendkívül kevés dokumentumot találtam mind az „őskorból” – a gyári-üzemi, a vidékies és szegénynegyedes évtizedekből -, mind a gyors fejlődés (20-as évek) utáni időkből, persze más-más okok miatt.

Egy korai képeslapon például még a Vígszínház és a körúti bérpaloták felépítése után is látszik, hogy közvetlenül a színház mögött alacsony, földszintes lakóházak álltak falusi utcasort alkotva.

vigsz_korai.jpg

Mögöttük pedig - ameddig a szem elláthatott - semmilyen magasabb építmény nem volt a távolabbi gyárkéményeken kívül. Ekkor még „semmi érdekesség” nem volt a területen, a Suhajda telep szegényeinek kocsmáiról és a fűszeres (szatócs?) üzletekről fényképek, képeslapok nem készültek.

A nagy fellendülés, főként az első világháború utáni időszakban pedig olyannyira belterjessé – csaknem önellátóvá - vált Újlipótváros, hogy tán senki sem érezte szükségét a maga reklámozásának. A nagyszámú korabeli napilapok egyes rovataiban előfordulhatnak a helyi boltok, vállalkozások hirdetései, ezeknek a feltárása sok idővel rendelkező megszállott helytörténészre vár. Jelenleg képeslapok, számlák, egyéb dokumentumok is nagyon korlátozottan állnak rendelkezésemre e korszakból.

Az ipar emlékei

A kezdetekben a mai Újlipótváros ipari terület volt a Váci úttól a Dunáig, de ebben a minőségében fontos gasztronómiai szerepet töltött be a főváros életében. A korabeli Pest északi részének félig-meddig ellátó központja is lehetett, mivel például itt álltak meg a Vác felől jövő kofahajók hajnalonként (az akkor még a Pozsonyi út vonalában lévő Dunaparton), s áradtak szét a zöldséges – gyümölcsös - tejes és egyéb kofák a piacok felé (a mai Lehel piac kialakulása is ekkor indult). A szintén dunai hajókon érkező gabona, búza is ide érkezett „az Osztrák-Magyar Monarkia” legnagyobb malomipari vállalata üzemeibe.

erzs_malom.jpg

Az Erzsébet Gőzmalom társaság hatalmas épülete a felső-rakparton, illetve a Kárpát utcában állt és naponta friss búzával szolgálta a környékbeli pékeket, kereskedőket és akár a kisebb üzleteket. A további kisebb malmok (a Csáky, azaz a mai Hegedűs Gyula utca sarkán az Árpád malom, a Nyugati pályaudvarral szemben a Katona József utcáig az Unió Malom) azonos célt szolgáltak.

hordogyar.jpg

Az Unió malom belső utcáinak egyike a mai Kádár utca, mert itt – és a környező utcákban - dolgoztak a hordókészítő mesterek. Az egyik közülük volt Schwarcz úr, kinek műhelyéből feltehetően a Király sörfőzde hordói is kikerültek. (1912-esbudapesti Czim- és Lakásjegyzékből: Kádárok és hordógyárak: Schwarcz Nándor V. Visegrádi u. 46. Tel: 13-59.). A Duna partjához közel ugyanis a Király Sörfőzde működött, mely üdítő kivétel volt a kőbányai sörhegemónia mellett – és állítólag azoknál is jobb sört főztek benne…

vigsz_kavehaz.jpg

A vendéglátás csak a századforduló után kezdett életre kelni; bár a Vígszínház büféjét és alagsorban lévő éttermét sokan istenítették! A jelentősebb éttermek és kávéházak csak a századfordulón alakultak ki a környéken. A Vígszínház kávéház például nagyon népszerű és magas minőségű volt, de nem tartozott szorosan a területhez, hiszen a Nyugati tér északi oldalán, a félkör alakú hatalmas bérház földszintjén volt. Ennek ellenére az újlipótvárosi gyarapodó lakosság kezdetben szívesen látogatta, hiszen egyrészt a környék legelőkelőbb kávéháza volt. Másrészt akkoriban minden színházhoz „tartozott egy saját kávéház”, s ezt a címet a Vígszínház melletti Club kávéház nem viselhette, mert mire megépült, a név már 2 éve foglalt volt.

A vendéglátás „hőskora”

A környék egyik legkorábbi épülete volt a Wellisch palota. Az építész Wellisch Alfréd saját telkén (a mai körút és Hegedűs Gyula u. sarkán) építtette fel a házat 1890-ben és gyorsan bérbe adta a lakásokat. A bolthelyiségekkel nehezebben boldogult, pedig a kiépülő Lipót körúton egyre szaporodtak a mesteremberek és szolgáltatók üzletei, csak éppen egy elegáns kávéház hiányzott. Erre vállalkozott Weinberger Mór vendéglős 1892-ben. A „Club Kávéház” néven megnyílt helyiség leginkább egy kaszinóra hasonlított: a falakat és a mennyezetet arannyal futtatott fehér lakk fedte, a bejárattól vörös szőnyeg vezetett a nagyterembe, a plafonról nemes ívű bronzcsillárok lógtak. A belső teret 1900-ban jelentősen átalakították, és a vezetést 1903-ban Katona Gyula vette át (a Váci utcai Tiszti Kaszinó kávésa-vendéglőse).

clubkhaz.jpg

A Club akkor vált igazán neves hellyé, mikor Heltai Jenőt megnyerték a Vígszínház művészeti igazgatójának. Ettől kezdve a kávéház rendszeres vendégei közé tartozott ő maga és baráti köre: Molnár Ferenc, Nagy Endre, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán és az irodalmi élet sok más személyisége, valamint a színház művészei.

A Lipót körúti élénkülő forgalom és a környék iránti érdeklődés eredményeként a századforduló után sorra nyíltak a kisebb nagyobb üzletek, pékboltok, cukrászdák – és természetesen éttermek is a Duna parttól a Nyugati pályaudvarig. Az egyik ilyen – kezdetben népszerű – helyiség volt Hauser Károly étterme a Lipót körút 2. szám alatt. Házias ételekkel szolgáló „vendéglőként” is hirdette magát Hauser úr, aki nem is álmodott arról, hogy kb. 100 év múlva (ha kitartó!) szomszédja lehetett volna a „nagy amerikai étteremlánc” Újlipótvárosi képviselőjének…

hauservend.jpg

Néhány házzal feljebb, a 10-es szám alatt volt Kása Géza vendéglője, mely talán a legrégebbi emlékem Újlipótváros gasztronómiájáról. A család ugyanis az 1870-es években nyitotta első üzletét még a régi földszintes házban, amit „Borház Sörház” címen hirdetett.

kasaregi.jpg

A ház másik felében pedig saját vegyeskereskedése működött, hogy a vendéglő ellátása egyszerűbb legyen. Persze a fő vendégkör a környék üzemeiből tevődött ki, s amíg a családfő borozott, vagy sörözött, addig asszonya bevásárolt a boltban. Kása úr nagyon hűséges volt a helyhez; a körút kiépítése után ugyanis az azonos helyen épült - illetve az átszámozás miatt kissé feljebb került - 10-es számú házban az elsők között bérelt helyiséget. Az új vendéglője (lásd a címképet) egyértelműen a régit idézte, hiszen neve is ez volt: „Kása Géza vendéglője a régi jó-világhoz”. Itt már polgári söröket mértek és a közönség is szemmel láthatóan az emelkedettebb rétegekből állt. Pedig az új, csicsás bérház hátsó sarkánál még a földszintes épületek és fakerítéseik látszanak!

Továbbmenve a Lipót körúton és az időben egyaránt - elérünk a Vígszínházig. A bemutatott fotón jól látszik, hogy a 30-as évekre a bérházak összes lehetséges helyiségeit elfoglalták a bérlők. A képen lévő 12-es számú házban látható a Wlassics Pál által nyitott „Falatozó – Borozó” – szorosan beékelve Redner Kálmán húscsarnoka és a Budapesti Tejszövetkezet üzlete közé.

krt_12haz.jpg

A Lipót körúton megélni azért is nehéz lehetett, mert szemben a „régi Lipótvárosi” oldalon további rengeteg étterem és kávéház várta-csábította a vendégeket. Szerencse, hogy az „újlipótiak” már akkor sem szívesen keltek át a másik oldalra egy akármilyen kávé, vagy kifli kedvéért!

Rudolfpark, a „nagykávéház” - és a Rudolf tér

Sokkal közvetlenebb kapcsolat fűzte Újlipótvároshoz a Rudolf-park kávéházat. Az 1903-ra kiépült rakparton az első nagyszabású építkezés a Palatinus házak létrehozása volt Vidor Emil tervei alapján. Ebben nyílt meg Újlipótváros első jelentős "saját" kávéháza: a Rudolfpark (a trónörökös tiszteletére elnevezett Rudolf téren). A hely különlegességéről így írt a hajdani krónikás, Balla Vilmos:

„…a Palatinus-házak előtt végigvonuló Újpesti quai (rakpart – szerk.) gyönyörű voltának nem akad párja Budapesten. Elsőbben is háromszor olyan széles, mint a pesti vagy budai korzó, hangulatos csendjét pedig nem zavarja a villamosok csilingelése és nincsen aszfalttal, e nyáron olvadozó, illatozó és esténként meleget kisugárzó anyaggal burkolva, hanem sárga keramit-kockákkal van kirakva, nem is szólva arról, hogy az út közepén, egész hosszában, árnyas fasor vezet végig, azonfelül a két járdát is terebélyes fák szegélyezik. Aztán a levegő! A Duna, a Margitsziget és a Hármashatárhegy egyesült erővel szállítja ide éjjel-nappal a pormentes, ózondús, hűs ájert, eszményi üdülőhelyet varázsolva ez útra. Nyári, estéken csakugyan valóságos strandélet zajlik le e klimatikus fürdőben.”

A kávéházat Vörös Ernő nyitotta meg, berendezését és működését így minősíti a kortárs Balla Vilmos:

„A legválasztékosabb előkelőséggel rendezik be: nem a Pesten megszokott, ,,piti” eleganciával és bronznak, műmárványnak, valamint exotikus faanyagnak ízléstelen halmozásával. Nem puszta hirdetési frázis volt, hogy gondoskodva van a legkitűnőbb ételekről és italokról, a legfigyelmesebb kiszolgálásról a tulajdonos személyes vezetésével és az összes bel- és külföldi lapok felfektetéséről. Minden megvolt és ezenfelül még valami: egy óriási terrasz, nagyobb, mint a Hanglié. A ház úgynevezett utcai nyílt udvarral épült és ezen a hatalmas szabad térségen pazar világítás mellett csobogó szökőkutak, szép fák, cserjék és virágok között sorakoznak egymás mellé az elegáns márványasztalok, fehér fonott kertszékekkel, várva a vendégeket, amelyek azonban fölötte szórványosan jelentkeznek.”

rudolfpark_bejar.jpg

A kávéház népszerűsége csak nagyon lassan alakult ki, pedig a francia chef remekművei és a szerződtetett katonazenekar, majd cigányzenekar mindent elkövetett ennek érdekében.

rudolfp_elsoszoba.jpg

Érdekes adalékként: A Palatinus ház másik részén, a Rudolf téren kapott helyet a Magyar Fölrajzi Intézet is, melynek kiadványai évtizedekig a hazai térképészet remekei voltak – az általános iskolásoktól a dunai hajósokig milliók használták őket. Képes levelezőlap kiadásaik nagymértékben segítették Budapest idegenforgalmát – az Állatkertről, Városligetről, a főváros nevezetes épületeiről és nívós grafikusok által készített plakátokról több százféle lapot milliós példányszámban itt készítettek el.

foldr_tars_kislany.jpg

A Rudolf tér már a századfordulótól kezdve központi szerepet kapott – sorra nyíltak itt a kis üzletek és a vendéglátóhelyek. Az egyik közülük Élő József nagyvendéglője a tér 5. számú házában. Remek konyhája, elegáns berendezése és tavasztól-őszig nagyszerű terasza tette népszerűvé. A vendéglős Ferenc nevű testvére a Keleti pályaudvar mellett működtetett rendkívül elegáns csemege üzletet különleges árukészlettel.

elovend.jpg

A Rudolf tér 1-ben nyílt meg 1936-ban a Víg Hajós Étterem. Valószínűleg a mai McDonalds helyén működött és egy halászcsárda típusú üzlet lehetett, egyszerű polgári belső kialakítással, de nagyon látványos grafikai reklámokkal és étlappal. A korra jellemző „mű-népies” grafikájú, itt bemutatott képeslapot a tér másik oldalán lévő Földrajzi Intézet készítette.

vighajosrekl.jpg

Újlipótváros belső területének szolgáltatói bemutatását egy következő posztban folytatom majd.

A poszt szövege szerzői jogvédelem alatt áll. Az itt szereplő képek eredeti példányai a szerző tulajdonában vannak!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr858713064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andrass9 · http://blogkocsma.blog.hu 2016.05.13. 22:50:28

Nagyon jó összefoglaló! Köszönöm!

biró mama 2016.05.25. 09:23:40

Fantasztikus összeállítás, köszönet a gyűjtőnek.

Yanagida 2016.05.25. 14:25:58

@biró mama: Köszönöm az elismeréseket! Tényleg érdekes volt még nekem is a búvárkodás a városrész múltjában. Pláne olyan felfedezések, mint pl. a legnagyobb pesti söröző, a Sturm Pilseni Sörpince (lásd a 3. részben)!
süti beállítások módosítása