Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

Mélyenszántó

LEGNAGYOBB PESTI ÉTTERMÜNK MEGÁLMODÓJA

KÖVESI NÁNDOR ÉS A GAMBRINUS SÖRCSARNOK

2016. szeptember 10. - Yanagida

gambr_g_kiraly_kottacimlap_kism.jpg

Egy korábbi cikkemben a budapesti söremlékek „mauzóleumáról”, a Sörkatakomba étteremről emlékeztünk. Folytatva a sörözést, Budapest hajdani legnagyobb és talán legkedveltebb (?) sörözőjét fogom most bemutatni. A „de jó volna újra egy ilyen hely” nosztalgikus epedezést megelőzendő szögezzük le, hogy a turisták által elözönlött müncheni sörkombinát (Hofbrauhaus) a maga 4000 fős befogadó képességével itt Budapesten biztosan üres maradna. Manapság sokkal jobban kedveljük az „elbújós”, barátságos, beszélgetős sörözőket, és a Gambrinus kicsit más volt.

A Gambrinus söröző indulása

A vendéglátás nagyon sok budapesti – később híressé vált – objektumához hasonlóan a Gambrinus is más néven született. Az identitása azonban kezdettől megvolt, mert létrehozója német mintára egy hatalmas sörözőt látott álmaiban. Némi próba-körök után ezt valósította meg az Erzsébet körúton. A „szülő-atyát” Kövesi Nándornak hívták, aki 1895. december 1-én nyitotta meg az Erzsébet körút 27-ben (a Wesselényi utca sarkán) azt a Minta-Sörcsarnok és Éttermet, melyen két évtizedig gondolkodott és tervezgetett. A nyitási hirdetése szerint:

„Főtörekvésem leend, miszerint a nap minden szakában ízletes ételek és jó italoknak gyors, pontos s mérsékelt árak melletti kiszolgálása által nagyérdemű vendégeimnek igényeit kielégítsem”.

Ez pontosan megfelel a legnagyobb és leghíresebb müncheni sörcsarnokok hitvallásának is – valószínűleg ezek voltak Kövesi úr példái is.

A névválasztás is nagyon találó, hiszen a sör, ser, serfőzés legfőbb példaképe volt ekkor már Gambrinus, akinek képe Bevilaqua Borsody Béla szerint „a XIX. század derekán jelenik meg Pesten és Budán, mint a máig élő seres cégformák őse. A múlt század második felében terjedt el olyannyira, hogy alig volt Pest-Budán oly sermérő hely, hol „Gambrinus Király” képe ne tekintett volna le a serivó faláról, vagy utcai cégéres táblájáról.” Sajnos nem tudom, hogy ebben az étteremben volt-e valamilyen Gambrinus festmény, de hogy több szálon kötődött a névadóhoz, az biztos.

Az egyik szál éppen a vendéglő fő vonzereje volt, azaz a katonazenekarok rendszeres hangversenyei. Minden reklámban, de még az Étlapon (mindegyik oldal fejlécében) is kihangsúlyozták, hogy „Naponta Katonahangverseny” van. Az egyik slágerük volt a címképben bemutatott kotta szerinti Vendéglős induló (Allen Gastwirthen und Restaurateuren gewidmet Gastwirthe Marsch – azaz Minden Fogadósnak és Vendéglősnek címzett Vendéglátós Induló). A kottán látható Gambrinus Király is tehát a Vendéglős urak számára egyértelműen jelezte akkoriban a ser-mérést. Kövesi úr azért is kérte a zenekaroktól az Induló műsorra tűzését, mert a Vendéglős Ipartestület többször tartotta gyűléseit a Gambrinus étteremben. Másrészt a mű szerzője, Alois Kutschera úr (Pesten született, majd Bécsben tanuló és működő zeneszerző) rendkívüli népszerűségnek örvendett a XIX. és XX. század fordulójának bécsi, budapesti és a nevesebb fürdőhelyi zenepavilonjaiban. Nagyon valószínű az is, hogy Kutschera úr személyesen járt a Gambrinusban, mivel egy kis szórólap tanúsága szerint egy dalt is szerzett a vendéglős tiszteletére: „Couplet vom Kövesi. (Die Liebe ist so schön)" címmel.

gamb_kovesicsalad_kism.jpg

Ki volt Kövesi Nándor úr?

Régen érdekel a vendéglátás története és a Gambrinus étteremről elég sokat hallottam az elmúlt évtizedekben. Kövesi úr nevével azonban sohasem találkoztam, pedig a nyomozásom alapján jelentős szakmai pályát futott be. 1862-ben született Keszthelyen (vagy környékén). Az inas-évek letelte után a Fővárosba jött, hogy a vendéglős szakmában szerezzen jártasságot. 16 évig dolgozott a Nemzeti Kaszinóban, ahol kiemelkedő tudásra tehetett szert A Széchenyi által kezdeményezett Nemzeti Casino egy egyesület volt, amely a nemzeti közművelődés, a közérdekű eszmecsere és párbeszéd, valamint a magyar társadalom és az ország fejlődésének előmozdítása érdekében jött létre. A főurak kiszolgálására elsőrendű étterem állt rendelkezésre, ahol a nagyobb fogadások és díszvacsorák mellett napi rendszerességgel kellett „csúcsgasztronómiát” produkálni.

gambr_kov_janoshegyen_kism.jpg

A kép a János hegyi kilátónál készült, ami a Vendéglős Ipartestület javaslatára és támogatásával épült fel. A képena bogrács mellett áll Kövesi úr világos ruhában.

A kitűnő gyakorlat után még két évig külföldi éttermekben dolgozott Kövesi úr Bécsben, Párizsban és Münchenben, majd hazatérve 33 évesen belevágott a Gambrinus étterem megvalósításába. Az étterem nagy érdeklődést keltő megnyitása (1895. december 1.) után sikert sikerre halmozott. A Nemzeti Kaszinóból már ismert főpincér, majd étterem-főnök önmagában is vonzotta az embereket, de hamarosan híressé váltak a rendszeresen fellépő és koncerteket adó katonazenekarok is. Az egyik alkalmi – csak a Gambrinusban való fellépésre összeállított – zenekar vezetője a vendéglős bátyja, Kövesi Ferenc karnagy volt, aki országos hírnévre tett szert azáltal, hogy a Telefon Hírmondó „Nagy egyveleg” címen közvetítette naponta a hangversenyeket („Előadva: Kövesi éttermében”).

Egyébként is rendszeresen tartottak különböző szórakoztató előadásokat részben a Somossy mulató művészeinek vendégszereplésével, részben színházi társulatok kamaraestjeivel. Fellépett az étteremben többek között Carola Cecilia dalénekes, a híres Barisson nővérek (angol táncos-énekes számokkal), Msr. King-Kalisa zsonglőr mutatványaival és az Ős-Budavárában szereplő olasz énekes-csoport és Bibb and Bobb zenebohócok.  Vendégműsort adott több alkalommal az étteremben a híres katonai alakulat: Frigyes főherceg 52. gyalogos-ezredének zenekara is. (Későbbi kapcsolódás ehhez az ezredhez, hogy Gundel Károly – Kövesi úr és családjának jó barátja - a háború alatt ennél az ezrednél szolgált hadnagyi, majd századosi rangban.)

gambr_etlap_kism.jpg

A katonazenekaroknak már akkor is voltak „kötelező” műsorszámai, melyekből időnként komoly konfliktusok származhattak. 1896. októberében például a Pesti Napló egy különös botrányról tudósított:

Az Erzsébet körúton, a Kövesi féle vendéglőben minden este katonai zenekar játszik, mely rendesen el szokta játszani a Gotterhaltét is (ez az osztrákok himnusza – szerk.). Tegnap este egy úr belepisszegett az osztrák néphimnuszba s azután felállt, fizetett és távozni akart. Ekkor elébe állt egy főhadnagy s a nevét követelte. A pisszegő úr észre sem látszott venni a főhadnagyot s nyugodtan távozott a vendéglőből. A főhadnagy azonban az utcára is utána ment, s újból követelte, hogy nevezze meg magát. Izgatott szóváltás után, a kölcsönös bemutatkozás és névjegycsere aztán meg is történt, amit holnap valószínűleg párbaj fog követni.

A katonazene úgy látszik, kihozta az emberekből a valódi énjüket, mert az újság ugyanezen hónapban másik botrányról is hírt adott:

Őrült nő az étteremben. Izgalmas jelenet történt tegnap este a Kövesi féle nagyvendéglőben, az Erzsébet körúton. Az étterembe úgy 9 óra tájban egy négy tagú társaság érkezett, közöttük egy nő. Vacsora közben, éppen amikor a katonazene egy keringőt játszott, hirtelen felugrott a társaság nőtagja s a katona-zenekar dirigense felé fordulva fölkiáltott: - Das ist der deutsche Kaiser! (azaz: Ez a német császár).
Szerencsére a zenekar tovább játszott s a kínos incidenst alig vette észre néhány asztal közönsége. A hölgyet férje kivonszolta, majd fiákeren hazavitte.

gambr_tars_katonak_kism.jpg

Lehet, hogy az említett társaságokról fotó is készült. Kövesi úr ugyanis Budapesten az elsők között vezette be éttermében az alkalmi társaságok, a vendégek fényképezését. Aki ezt kívánta, a körbejáró fotóssal levétette magát – magukat. Mire a társaság evett–ivott, mulatott, készen lett a fénykép annyi példányban, amennyit rendeltek. (A legtöbb ilyen kép a Gambrinusból és a Gundelből maradt fenn!) A művelet a kor technikai eszközeivel igazán bravúros lehetett!

gamb_kovesiek_1931_kism.jpg

A házaspár Szegeden 1929-ben

Visszatérve a tulajdonoshoz: Kövesi úr 1890-ben megnősült, felesége Holm Emília, egy keszthelyi kereskedő lánya volt. Két gyermekük született: Gabriella és Emília. (Lásd a fotót fentebb!) Valószínűleg voltak még rokonaik Szegeden is, ahol Kövesi István vendéglős dolgozott. Fennmaradt ugyanis egy fotó a házaspárról 1929-ből (április 29.), ami Szegeden készült – a ráírt adat szerint. Ezekben az utolsó években biztosan pihenni mentek a rokonokhoz, mert Kövesi Nándor néhány év múlva meghalt. A gyászjelentés 1934. február 14-én készült és az aznapi hajnali halálhírről szólt. A temetést Keszthelyen tartották 16-án. Feleségét, Holm Emíliát 1948-ban történt halála után ugyanabba a sírba temették.

Gundel Károly, a jó barát

Kövesi Nándor halálhírére megmozdult a szakma és nagy tisztelettel adózott az ismert vendéglősnek. Kiemelkedő volt a kondoleálók közül Gundel Károly, aki nem elégedett meg néhány soros részvét-távirattal, vagy levélkével. Ő személyes hangú levelet küldött az özvegynek, melyben ezt írta:

Nagyságos Asszonyom! Őszinte szomorúsággal tölt el gyászos híradásuk, hogy drága jó ura, az én kedves, öreg barátom befejezte földi vándorlását és pihenni tért.   …   Benne mindig a régi, jó iskolának kiváló követőjét és kedves öreg kollégámat láttam, tiszteltem és szerettem, sorsában pedig – melynél bizton különbet érdemelt – a derék magyar iparos Trianon - okozta tragédiáját. …..
Szívből küldöm – egész családom és egész házam népe őszintén átérzett, meleg részvétét.
                Szomorú hívük Gundel Károly

gambr_gundel_level_kism.jpg

A Gambrinus étterem további működése

Kövesi úr természetesen még jóval a halála előtt elhagyta a Gambrinus éttermet és Emília lányához, illetve vejéhez, Ambrus Ferenchez költözött Szegedre. Ott aktív vendéglátói életéről már nem tudunk, de nyilván szakmai tanácsokkal segítette vejét, illetve egyetlen unokájával foglalkozott.

A Gambrinus étterem átvételére többen jelentkeztek, hiszen híres, nagyon jól bejáratott helyről volt szó. Kövesi úr választása Nemény Bélára esett, aki 1905-től az alapító ötletei szerint folytatta az üzletmenetet. Katonazenekar és nagyszerű konyha voltak továbbra is a fő vonzó elemek. Nemény sok helyen próbálkozott, pl. az Ó-Tátrafüredi Szálloda éttermével és a Magyar Világ Kávéházzal (Kossuth L. u. – a Puskin mozi helyén) is közelebbi kapcsolatba került. Nála még naponta hangversenyezett a magyar királyi honvédség zenekara. Később ő lett a városligeti Weingruber vendéglő (volt Fővárosi Pavilon) bérlője.

gambr_nemenybela_kism.jpg

Nemény a stafétabotot Oláh Gyárfás Mihálynak adta át, aki „az ország legnagyobb és legszebb étkezője”, illetve „a fővárosi és vidéki előkelőség találkozó helye” jelzőkkel hirdette a Gambrinust. Itt azonban tegyünk egy kis kitérőt, mert a budapesti mozitörténet egyik kisiklását kell helyre tennünk! A történet ugyanis úgy szól, hogy a Gambrinusból mozi lett (idézek a panoramio.hu weboldalról, bár sok más helyen is ez olvasható):

Az első, nem vendéglői, és nem szezonális, állandó mozi, a Gambrinus vendéglő helyén nyílt meg 1906-ban, az Erzsébet körút 27-ben. Neve Projektográf lett, ami tulajdonképpen nem is név: mivel a ’mozi’ kifejezés 1907-ig nem létezett, a ’projektográf’ szó csak annyit jelentett, hogy ’mozgófénykép – vetítőhely.

Az 1910-es címjegyzék is Projektográf-ként tüntette fel, de hamarosan nevet változtatott: az 1911-es címjegyzékben a neve már ODEON MOZGÓSZÍNHÁZ. Az 1913-as mozi-jegyzékben, és az 1914-es címjegyzékben is így említik. 1915-ben az Erzsébet körút 27-ben bezárt, és átköltözött a Rottenbiller utcába (az Erzsébet körút 27-re a további években mindig elvi engedélyek lettek kiadva, sőt 1926-ban 15 évre kapott elvi engedélyt az Angol-Magyar Filmszínház RT, de semmilyen adat nincs arról, hogy még bármikor vetítések lettek volna: a jelek szerint filmtechnikai objektumnak használták csak).

Hát kicsit zavarban vagyok, ez a mozi-ügy szerintem óriási baklövés!. A birtokomban lévő Gambrinus képeslapok és fotók ebben az időszakban is készültek, a vendégek által megírattak és postára adattak – tehát nem tudom elképzelni ezt a kettősséget. Másrészt a Gambrinus belső tere oszlopokkal, boltívekkel annyira tagolt volt, hogy erős átépítés kellett volna ahhoz, hogy mozivá váljon. Az viszont igaz, hogy a bérlő, Oláh Gyárfás Mihály szoros kapcsolatban állt a filmvilággal: az ő bátyja, Dezső volt ugyanis az Astra Filmgyár és Filmkölcsönző Rt. titkára, 1919-től pedig üzemvezető igazgatója. A vendéglős testvér, Oláh Gyárfás Mihály - aki a Gambrinus étteremet vitte az Erzsébet körút és a Wesselényi utca sarkán - biztosította az alaptőkét az Astra létrehozásához. (A filmes testvér, Oláh Gyárfás Dezső unokája, Oláh Gábor írta le ezt a történetet internetes Naplójában.)

gambr_gyarfas_kism.jpg

Oláh úr előtt volt egy kis epizód: a bérlő 2 évre Aczél Miksa vendéglős lett (lakása 1928-ban: V, Sziget-u. 4/6.). A hazai vendéglős ipar kultikus figurája volt, bejárta a világot és az első magyar koktélkönyvet is ő adta ki 1899-ben American Bár címmel. Sok éttermet és főleg mulatói, szállodai bárt vezetett a Gambrinus után, például a Hotel Excelsior szállodát és a Bárt, illetve később, 1918-19-ben még a New York kávéházat is. Az Excelsior Hotelről ez olvasható egy 1912-es újsághirdetésben:

Budapest legújabb és legmodernebb szállodája az Aczél Miksa által pazarul berendezett „Excelsior-szálloda“ Rákóczi út 72. szám alatt. Minden szobában meleg és hideg víz, minden emeleten telefon, központi fűtés, lift. Szobák naponta 5 koronától feljebb kaphatók. Az árakba foglaltatik az angol reggeli, ruhavasalás, beretválkozás és ásványvíz. A pályaudvarok és színházak közelében. Villamos közlekedés minden irányban.

Külön nevezetesség volt az amerikai mintájú bár: „Színház után falatozó a művészeknek - Aczél Excelsior szálloda.
A főváros legelőkelőbb kávézó szalonja. Nyitva esti 8 órától. Külön bejárat a félemeletre az utcáról.”

Az már szinte csak hab a tortán, hogy az I. világháború után Szeged Étteremként működött a helyiség – ugyanott és ugyanúgy, de ezzel be is fejeződött a Gambrinus története.

gambr_szeged_kism.jpg

A poszt szövege szerzői jogvédelem alatt áll. Az itt szereplő képek eredeti példányai a szerző tulajdonában vannak!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr6611693055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a.tom 2016.09.11. 13:00:03

Nagyon jó poszt, köszönet érte. Amikor a környéken laktam, rengetegszer jártam a díszeitől megfosztott, de az oszlopokkal és boltíveivel így is nagyon szép helyiségben (jelenleg egy élelmiszerbolt működik itt), és gondolkodtam el azon, hogy vajon mi lehetett az eredeti funkciója. Most már tudom :)
Egy gyors google keresés még egy érdekes epizódot fedett fel a Gambrinus életéből, ami érdemes arra, hogy kiegészítésként itt álljon:
www.budapest100.hu/content/_common/attachments/kutatas/anno_2016/gambrinus_erzsebet_krt.pdf

Yanagida 2016.09.11. 13:26:35

@a.tom: Nagyon köszönöm a kiegészítést!!!

Kafferbivaly Balambér 2016.09.12. 10:39:12

Ha Sparkent is, de legalabb mukodik a hely...
https://www.google.ba/maps/@47.5006623,19.0687846,3a,75y,30.56h,89.19t/data=!3m6!1e1!3m4!1sQ786W4Uu42034TFo4b7X_Q!2e0!7i13312!8i6656!6m1!1e1
süti beállítások módosítása