Az első budapesti pláza-szerű áruház történetét nagyon sokszor és nagyon jól megírták már, különösen a Háztájidesign blogot ajánlom a figyelmetekbe. Akkor én mit akarok a Corvinnal? Hát csak néhány kiegészítést teszek.

Először is a „pláza-szerűség” nem csak azt jelenti, hogy sokféle szolgáltatás is volt a házban a textilek, cipők és egyebek árusítása mellett, például a nagyszerűen működő utazási irodájuk! Hanem elsősorban a méreteire gondolok, mert a kor hasonló áruházaitól eltérően az építéskor modern, hatalmas tereket alakítottak ki az épületben. A megnyitásakor - 1926 márciusában – szuper-modernnek számított az épület, melyet Reiss Zoltán tervezett a tulajdonos, a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég megbízásából. Az irányelv a „germán monumentalitás” lehetett – a végeredmény legalábbis ezt tükrözi.

A német kapcsolatokat erősíti az is, hogy a Moderne Bauformen c. stuttgarti építészeti lap sok német áruházat ismertetett akkoriban, például Hamburgból is – hasonló építészeti megoldásokkal. Itt bemutatok 2 képet a nagy előcsarnokról és a főlépcsőről annak érzékeltetésére, mit gondolok én a monumentalitásról.

Ezekre a részletekre ugyanis én nem emlékszem, mivel gyerekkoromban is már átépítették, kiegészítették, transzparensekkel eltakarták stb. a belső tereket. Másrészt nem nagyon nézelődtem, amikor pl. egy-másfél órás sorbaállás után bejutottunk nyitáskor az épületbe, és rohantam a fehérnemű osztályra, hogy szerezzek még a tavaszi, vagy nyári kiárusítás 20 forintos ingeiből – nagyon jó ingek voltak, évekig hordtam őket!

Nagyon érdekes módon mutatja be egy újságcikk (Pesti Hírlap Képes Naptára) az áruházat 1930-ban: „Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Küszöbét nem csak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át. Óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött. Mert ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel!”

Az építtető tulajdonosok biztosan adtak irányelveket a tervezőnek, hiszen akkoriban (1929-ben) készült el a Hirsch & Cie. cég áruháza Hamburgban nagyon hasonló homlokzattal és belső térrel (lásd a 2 képen) és több ilyen stílusú áruház Kölnben és Berlinben (a fent említett folyóirat beszámolói szerint). De mintául szolgálhatott az a drezdai üzletbelső is, amit előző évben mutattak be a szakmai (építész) közönség nagy elismerése mellett.

Külön kell szólnom a Corvin kiemelkedő reklám munkájáról is. Jó néhány évig az utcai kirakatok igazán példamutatóak voltak – nagyszabású tematikus árubemutatók, sőt a budapesti kirakatversenyeket (amit már 1905-től rendszeresen megrendeztek) is rendszeresen a Corvin dekoratőr csapata nyerte meg. Példának egy „Kertben” című tavaszi kirakatot mutatok, amely a legkényesebb mai-modern stílus kedvelőit is kielégítheti – talán kevesebb „körítéssel”.

Másik nagyszerű reklámfogás az épület kb. 10x10 centiméteres makett-füzete, melyből minden emelet alaprajza megnézhető az összes ott lévő osztállyal, árusító hellyel. A mai plázák drága érintőképernyős tábláit jól eldugják a szervezők – helyette egy hasonló füzet maradandó reklám lenne, ugyanis hazavinnék, sőt ismerőseiknek átadnák a vásárlók.

A reklám- és marketing része volt a földszinten működtetett Jegyiroda” is – olyan embereket is az áruházba csábított a szolgáltatás, akik éppen nem akartak vásárolni, de az vasúti utazási, vagy színházi jegyekért eljöttek – és ha itt voltak, akkor már körülnéztek az emeleteken is.

Még két apróságot említek: az egyik a Corvin történetét érinti. A háború, 1945 után ugyanis az áruház rövid ideig a Szovjetunió tulajdona volt, ahogy erről egy kis munkavállalói igazolvány tanúskodik. Arról sajnos fogalmam sincs, hogy ebben az időben mit lehetett kapni, de hamarosan Magyar Állami Nagyvállalat lett – a többi áruházzal együtt.

A másik – számomra nagyon izgalmas – epizód, hogy az 50-es évek elején a Corvin volt az Ipari Árumintaház - Az Iroda- és Üzletház Szövetkezet szervezésében. Elsődleges célja – az alapítók szándéka szerint – ez volt: „Az ország talpra állásának egyik előfeltétele: az ipari termelés fokozása, jövedelmezőbbé tétele és a fogyasztópiac gazdaságos ellátása. A nagy- és kisipar, nemkülönben a kereskedelem szempontjából rendkívül fontos egy nyersanyag- és készáru bemutató Ipari Árumintaház felállítása.”  Valószínűleg ezzel az indokkal kaptuk vissza a Szovjetuniótól az épületet, Egyébként az egész alapító-működési leírás igazán példa értékű ma is, különösen mióta a tavaszi és őszi BNV-k is megszűntek. Különösen tetszik az utolsó mondat: „Az Ipari Árumintaház fölös jövedelméből ipari és kereskedelmi vonatkozású intézményeket kívánunk támogatni.”