Az első budapesti pláza-szerű áruház történetét nagyon sokszor és nagyon jól megírták már, különösen a Háztájidesign blogot ajánlom a figyelmetekbe. Akkor én mit akarok a Corvinnal? Hát csak néhány kiegészítést teszek.

De még mennyire! Sőt azt hiszem, az igazi piaci élet ma már jócskán kiszorult a városközpontból. A Nagyvásárcsarnok 1897-ben szinte Budapest akkori mértani közepére épült és az ellátási funkciója is meghatározó volt. Ma idegenforgalmi látványosság lett a Parlament és a Gellért fürdő között. Az igazi gasztronómia a városszéle felé kezdődik…

A világon számos olyan étterem van, amelyről – lehetetlen helyzete miatt – nem is feltételeznénk nagyobb népszerűséget. Pedig alkalmi divatok, érdekességek, aktuális események sokszor létrehoztak már érdekes helyeket a szórakozás, a gasztronómia számára. Ilyen manapság a sok belvárosi „romkocsma”, melyeket a (más nagyvárosokban lebontandó, szinte lakhatatlan és senkinek sem kellő) romos házakban kialakítottak, s ez Budapest egyik fő vonzereje lett. Most bemutatok egy hasonlóan furcsa - de száztíz évvel ezelőtti képződményt.

Nagy utazásokkal, komoly kirándulás keretében nagyszerű vendéglők várták a családokat Zugligetben, Hűvösvölgyben vagy a Pálvölgyi barlangnál. De mi volt a házak között? Mi volt azokkal, akik nem akartak órákig kocsikázni egy korsó csapolt sörért és jóféle főtt-sült csülökért? Vajon hová jártak a polgárok Budán, a lakásuk közelében nyáron – külső-belső felüdülésük érdekében?