A Kéményseprő cukorka, azaz a Negro elég aktuális ebben a náthás időszakban, de most sokkal kellemesebb dologról, a kertvendéglőkről akarok írni, merthogy nemsokára itt a tavasz, a nyár. Azt hiszem, hogy a kertvendéglők száma, sűrűsége alapján mindenképpen a Városliget lenne a győztes a fővárosi „kert-vendéglátási versenyben”. Bizonyos időszakokban pedig az egy kertre eső vendégek számában is az élre kerülne. Most, hogy a Városliget ilyen téren megszűnni látszik, emlékezzünk a szép évekre…

Korunk nagy kérdése a migránsok kezelése és az, hogy milyen emberek akarják elárasztani Európát. Eléggé háttérbe szorult – és főpolitikusaink kikérik maguknak – hogy a magyarság kivándorlásáról beszéljünk. Éppen ezért gondoltam, hogy a száz év előtti magyar (ki-el-be) vándorlást felidézzem. (A címben lévő ugráns szó azt jelzi, hogy nem mindenki többéves tervezés után változtat ekkorát az életén, csak alkalomadtán „beleugrik” a kalandba…) Ezt a szándékomat is természetesen néhány régi képeslap keltette fel, ahol jól látható a régi jelenség valódi képe.