A zsidók emancipációját „szentesítő” 1867: XVII. t.-c. 1. §. törvény 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Ez a történelmi esemény olyan új helyzetet teremtett az ország és Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak, hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe. Ennek a folyamatnak egyik nagyszerű példája volt az Elkán család életútja is.

Lojalitás és következetesség. Meddig lehetnek érvényesek ezek a tulajdonságok? Feloldhatók-e a karrier, siker érdekében? Hogyan vezethet egy zsidó család leszármazottjának életútja a színpadi karrierig? Sztárszínész egy sztár-kávéházas nagypapával - mint ezen a képen Bronner Miksa kávés unokájával, Rátonyi Robikával!

A kiegyezés utáni törvények lehetőségeket, nagyobb mozgásteret nyitottak ambiciózus zsidó származású, vállalkozó kedvű emberek számára. Így kerülhetett az 1880-as években Alsókubin vidékéről Bronner Manó (született Bronner Emmanuelként 1862-ben, meghalt Bp., 1914-ben) Budapestre, ahol a Szív utcában talált megfelelő üzlethelyiséget a fűszeres vegyesboltja berendezéséhez és megnyitásához. A megfelelő azt jelenti, hogy az udvarban egy kis lakást is elfoglalhatott feleségével (Weltmann Malvin, 1872-1920.) és gyermekeivel. Az egyik gyereket Miksa néven jegyezték be az anyakönyvbe, és a testvérek közül ő rendelkezett leginkább kalandra, nagyra vágyó, törekvő tulajdonságokkal.