Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

VIDÉKI PIACOK ROMANTIKÁJA. Piacokról 5.0

A TEMESVÁRI PÁLINKÁS SÁTORTÓL A DEBRECENI KENYÉRPIACIG

2016. május 05. - Yanagida

 

temesv_palinkas_kism.jpg

A hétköznapokon megszoktuk, hogy a piac a napi-heti bevásárlás színtere, ahol minden szükséges dolgot meg kell találnunk. Országszerte voltak azonban olyan piacok, ahol a speciális kínálat mindenhonnan vonzotta a kereskedőket, mert azon a vidéken a legjobb minőségű terményeket lehetett vásárolni. Ráadásul a kínálat is egyedülálló volt, hiszen a környék minden termelője megjelent a saját remekeivel. A budapesti kereskedők innen válogatták és hozták el a minőségi zöldség- és gyümölcsféléket az igényes fővárosi népség számára.

Másrészt a vidéki piacoknak olyan specialitásai voltak, amelyek azután másfelé is elterjedtek, mint például a miskolci Lacikonyha, - ma már mindenütt megtalálható a kolbász- és flekkensütő büfé jobb, rosszabb és még rosszabb étkeivel, olajban lubickoló ízetlenségeivel. Ebben a posztban néhány olyan – messze földön híres – piacot, vagy piaci jelenetet, érdekességet mutatok be, amelyek legendásan jó termékeit ma már csak siratni lehet. A megmaradt képeslapokról azonban oly izgalmas részletek tanúi lehetünk, hogy átélhetjük a különleges helyzeteket és talán még a gyönyörű kecskeméti kajszibarack, vagy a frissen sült debreceni kenyerek illatát is érezhetjük az orrunkban. A makói hagymahegyek csípős zamatairól nem is beszélve.

Kirándulásunk során a következő helyekre és piacokra látogatunk:

Debreceni kenyérpiac a régi Piac utcán,

debr_kenyerp_kism.jpg

debr_keny_kozel_kism.jpg

Nagykőrösi uborkapiac – hatalmas uborkahegyeivel

nagyk_ub_3_kism.jpg

nagyk_ubork_1_kism.jpg

Kecskeméti barack piac

– mintha a termelők egymással versengenének a barackféleségeikkel

kecsk_barack_kism.jpg

Orsovai halpiac

– hatalmas vizákkal és harcsákkal

orsovahalvasar_kism.jpg

Makói hagyma vásár

makoi_hagym_p_kism.jpg

mako_hagymszall_kism.jpg

Szegedi paprika piac

szeg_papr_p_kism.jpg

– az őrölt paprikák változataival (mi magunk otthon a csongrádi rokonok különlegesen finom paprikáit használjuk!)

Stara Pazovai (Vajdaság, Ópazova) lókupecek

altpauza_lovas_kism.jpg

Lacikonyhák Miskolcon és Pesten

A piacok elmaradhatatlan kelléke volt, pl. Temesváron a pálinkás sátor, (lásd a címképet) és persze az éhes gyomrok legfőbb vigasztalása, a miskolci lacikonyha. A Lacikonyha, amit a művészek tucatjai is megörökítettek, például Deák-Ébner Lajos (a Kéményseprő vendéglő tulajdonosának unokaöccse) a Lacikonyha c. festményén, vagy a vásári hangulatot tökéletesen tükröző Arany János vers, a Lacikonyha című.

misk_lacik_kism.jpg

A lacikonyha szabad ég vagy sátor alatt működő – olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci – kifőző- és sütőhely volt. Szélesebb értelemben szegényes, olcsó, alsóbb rendű vendéglő.
Nevének eredete a 15. századi történelmünkre nyúlik vissza bár sokkal valószínűbb, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá – ez volt a „nyári konyha”. (Feleségemmel nagyobb vendégségnél a rántott hús sütését mi is „kihelyezzük” az udvar végébe, hogy a lakás ne legyen tele olajszaggal.)

A korabeli, soknemzetiségű Pest minden szegény embere a lacikonyhákon találkozott, ha engedte ideje. A krónikások szerint a magyarok főleg sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek sült hurkát-kolbászt, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább. Az 1850-es években Pesten huszonhat lacikonyha működött, zömük a Szénapiacon (Kálvin tér) vagy a Duna-parton volt.

lacik_kalvinter.jpg

A Kálvin térről kicsit részletesebben mutatok be egy régi metszetet egy Lacikonyháról, címe: Laczi konyhája, Weber Henrik festményéről készült színes litográfia, Pest, 1855. A régi Pest igen híres „intézményéről” van szó, mert a hajdani Kálvin téren zajló heti vásárok legfontosabb helye volt a „két pisztoly” fogadó és kocsma. Ennek – mai szóval élve – „kitelepüléseként”, azaz a vásári napokon egy sátor alá kiköltözött helyeként működött a „Laczi konyhája”. A képen a falatozók és a Nemzeti Múzeum között látszik Pest legrégebbi korcsmájának épületéből egy kis részlet.

A korabeli kofáknak, vásári árusoknak és szállítóknak feltehetően nem a gasztronómiai élmény volt az elsődleges, mikor felkeresték a piac legfontosabb helyét. A mai ínyenceknek azonban egészen biztosan különleges élményt jelentenének az egyszerű körülmények között főzött-sütött, de mégis igen finom falatok. A nagy edényekből látszik, hogy volt a kínálatban 1-2 féle leves, és gulyás, burgonya a pörkölthöz, a sültekhez és mártásokhoz, hidegebb napokon töltött káposzta. Mindehhez egyszerű kadarka vörösbor, vagy siller, ami a ma divatos „rozé” akkori magyar elődje volt. A népes falatozó tábor és a még békésen sorára váró kofa azt jelzik, hogy elég jó ételeket adott igen kis pénzért a „Két pisztoly” kocsma háziasszonya.

mis_lacikonyha_kism.jpg

A lacikonyhák világa gyakran jelenik meg a szépirodalomban és a képzőművészetben is. Az egyik legismertebb alkotás Arany János verse: A Lacikonyha (Vásári kép). A vers szerint a főzés-sütés csak ürügy, a dolog lényege a falatozás mellett a mulatozás, cigányzenészekkel, tánccal, tán szerelmek szövődésével is.

Egy jellemző részlet a versből:

Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog,
Táncos betyárok érc tenyere csattog;
Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye,
Éhes gyomornak bűbájos zene.
Sátorban úgy, mint sátoron kívül,
Füstöt vet a bor, a velő hevül,
Az arc kigyullad, van dallás, kacaj,
Szitok, visongás, mindenféle zaj.
Ott Júdit asszony, abárló kezében,
Hurkát kanyargat a zsír-tóba épen;
Kínnal görnyed le forró lábasáig,
Tokája mellig ér, s melle hasáig.

A poszt szövege szerzői jogvédelem alatt áll. Az itt szereplő képek eredeti példányai a szerző tulajdonában vannak!!!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr178687862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zbzbzb 2016.05.06. 06:37:03

Képek forrását nagyon meg kéne jelölni, az utólagos színezésekért nagy kár.
Ezen felül a cikk jó, bár ha lenne egy kicsit részletesebb írás a lacikonyha eredetéről illetve mai változatairól az sokat adna hozzá.

inebhedj - szerintem 2016.05.06. 07:01:33

Nem rossz poszt.

Viszont süssétek zsírban a húst, egyrészt úgy finom is, másrészt nem lesz olajszag. ;)

Yanagida 2016.05.06. 07:02:24

Kösz az észrevételt! A képek mind a saját tulajdonomban lévő képes levelezőlapok, az 1900-1910-es évekből valók. Kivéve a Kálvin téri Lacikonyhát, az egy (szintén saját) litográfia (pontos leírása a korábban megjelent könyvemből: Laczi konyhája. Weber Henrik festményéről készült színes litográfia (Arnz lit. műintézete, Düsseldorf), Pest, 1855. Kép: 20x28,3 cm. Megjelent: báró Prónay Gábor: Vázlatok Magyarhon népéletéből (Hermann Geibel, Pest, 1855) c. könyvben).

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.05.06. 07:05:58

@zbzbzb:

A szerző általában oda szokta írni, hogy a képeslapok a saját gyűjteményéből származnak, most ez véletlenül kimaradhatott.

Ami a színezést illeti, szerintem ez is korabeli; nem volt ritka annó, hogy utólag kiszínezték a fekete-fehér fotókat.

koenig64 2016.05.06. 07:16:27

Azok az uborkák gondolom nem fonnyadtak meg másnapra....

Alick 2016.05.06. 08:48:54

@inebhedj - szerintem: az már krematórium-szag... :)

Imre_db 2016.12.09. 21:12:54

A debreceni kenyér piac nem a Piac utcán volt, hanem a Dégenfeld téren (ma Dósa nádor tér) A felső képen jól kivehető balra a mai MÁV székház észak-keleti sarka, illetve tőle jobbra a mai NAPLÓ székház.