Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

BÁLÓNÉ ÉS KORTÁRSAI

Kertvendéglők a pesti oldalon 1.0

2016. február 24. - Yanagida

moser_vend.jpg

A Duna balpartján történik minden fontos dolog, a Parlament, a hivatalok itt vannak – de a legjobb szállodákat és vendéglőket is itt volt érdemes keresni a régmúltban. Ahogyan azonban más cikkekben már láttuk, túl felületes lenne bemutatni Pest kertvendéglőit egyszerre egy kis posztban, mivel csak sokszáz oldalas terjedelmű, könyvben férnének el - ezért tehát válogattam...

Kertvendéglő szempontjából ugyanis éppúgy, mint a lakosság száz év előtti szokásait, életmódját tekintve Pest legalább olyan sokféle, ahány kerület van a mai térképen. Egy rövid cikkben összefoglalni szinte lehetetlen – vagy olyan felszínesek és sablonosak maradunk, mint az összes hasonló témájú írások az elmúlt 50 évben (melyek mindig ugyanazt a 4-5 „híres” pesti vendéglőt mutatják). Pedig kertvendéglős szempontból egyediek és önállóak az alábbi városrészek:
- a pesti Dunapart (korzó, szállodák teraszai),
- a belváros bérházainak belső kertjében, a 4-5. emeletig érő fák alatt megbúvó kerthelyiségek,
- a Körutak és a Rákóczi út kávéházi teraszai,
- a 8-9-10. kerület iparosainak-polgárainak kocsmái és borozó-söröző kertjei,
- önmagában a Városliget egy vendéglátó-birodalom,
- és a külsőbb kerületek – Zugló, Kispest, Rákosszentmihály, Újpest, Pestlőrinc és Mátyásföld is kincseket rejtegettek régen a felüdülés szigeteiként.

Szavazás nincs, a rendelkezésre álló hely kevés – tehát döntöttem, és elsőként az iparos kerületek kertvendéglőiből mutatok be néhányat – remélem, a Kedves Olvasó megelégedésére.

Gartenlaube - A szó igazi jelentése eltűnt az idők során, mert fogalommá vált az újság, amely ezt a címet 90 éven át viselte. Talán a leghosszabb életű – és legnépszerűbb családi lap volt, gazdag tartalommal – minden jobb kávéházunkban olvasgathatták a városi polgárok is. Csupán azért jutott eszembe, mert a címlapján is látható Arspoetikája a kertvendéglőknek is fő vonzereje: a hangulatos kerti lugas kerek asztalát három generáció üli körül, ahol a családfő, a nagyapa felolvassa a lapot gyerekeinek, unokáinak. A lugas emblematikus jelleggel bír, a nyugalom és a béke szigete, a korabeli polgári élet fontos kelléke, ahogy azt a visszaemlékezések, regénymotívumok is igazolják. A szerkesztői beköszöntő és a későbbi program is kifejezi e generáció életérzését.

Valami hasonló dolgot „látok bele” a hajdani pesti kertvendéglők fotóiba, azt a kellemes hangulatot, melyben akár családról, politikáról, vagy (az akkor éledő) footballról beszélgettek az emberek – ezt indulatok, veszekedések nélkül tették. Mindenki kíváncsi volt asztaltársai nézeteire a fontos kérdésekben, elsősorban persze a sült csülök, vagy a birkapörkölt témakörében. Megmagyarázhatatlan, de a 8., a 9. és a 10. kerület képeslapjainál érzem leginkább ezt a polgárosodó, és egymást érdeklő-meghallgató békét. Valójában ez az a hangulat, amit én nosztalgiának hívok – és amit jó lenne még egyszer újra megélni itt, Pesten…

Az” iparos” Ferencváros

A kilencedik kerület hajdanán még az iparosok fellegvára volt. A vágóhidak környékétől a Mester utcai húsboltokig sok hentes lakott és dolgozott a környéken. A vágóhidak melletti vendéglőknél talán sehol sem szolgáltak fel frissebb ételt Pesten. Közöttük, a Duna mentén álltak a nagy malmok, melyekből a környéket behálózó vasutakon szállították a világhírű hazai gabonákból őrölt lisztet szerte Európába, vagy Fiumébe a tengeri hajókhoz. A „malmosok” kocsmái a Soroksári úton mindig telve voltak a mesterekkel és segítőikkel.

flora-kert.jpg

Az egyik ilyen vendéglő a – a Flóra kert – egészen a 2. világháborúig virult, jó közlekedése miatt (a Hév megállóval szemben) a városból is kijöttek a családok és társaságok a meleg nyári napokon. Minden este hangulatos zenét ígért a vendéglős, és az udvaron ”autó parkírozást” is biztosított.

Krúdy írásai mély érzésekkel szólnak arról a nosztalgia-világról, amelyet az írásaira jellemző hangulatok miatt idézgetünk. Mintha állandóan álmodozna – pedig közben sokszor olyan dokumentum értékűek az írásai, mintha korabeli adattárnak szánta volna. Frühling Antal vendéglős a „régi arabs szürkéhez” címezte éttermét, melyről Krúdy nélkül aligha tudnánk valamit. Az üllői út külsőbb részén a 19. század második felében még istállók voltak, a városi konflis kocsisok tartották itt lovaikat (és a kocsikat is éjszakára), s innen hajtottak be naponta a Gizella térre, a színházakhoz és a pályaudvarokhoz a jó fuvarok reményében. Közülük nagyon kevesen büszkélkedhettek igazi „arabs szürke” lovakkal, talán ezért is választotta Frühling úr a jól hangzó nevet kocsmájának. Mert esténként, mikorra összeverődtek a kocsisok egy-két pálinkára és korsó sörre, a kocsmai rész népesebb volt a kerthelyiségnél, és az ételválaszték is jócskán leszűkült a pörköltmaradékra.

arabs_szurke.jpg

A tisztes polgári vendéglő - mely a mai klinikák tájékán volt -, a nagyobb bérházépítések után hanyatlani kezdett, amikor az istállókat is lebontották és a kocsisok kijjebb, Erzsébeten és Soroksáron találtak új éjszakai szállásokat a lovaiknak.

A belső Ferencváros szintén legendás és szintén néhány írófejedelemhez kapcsolódó vendéglője volt Bálóné étterme a Ráday utca 57-ben. A Szegedről Pestre származott vendéglősnéről nagyon sokat írtak már, de a lényeg mindig kimarad – mit is ehettek nála a vendégei? Az itt közölt képen látszik, hogy a jól megtermett „ténsasszony” maga főzte bográcsban az eredeti szegedi halpaprikást.

balone_foz.jpg

Étel-ajánlata vonzó és bőséges volt, melyeket így kínált: "Különleges főztjeim", s a következő ínycsiklandó ételekből állt:
Halfélék: Szegedi halpaprikás – Harcsás káposzta – Szalonnás csuka – Rác hal – Tejfeles ponty – Roston sült halak, úgymint: kecsege, süllő, harcsa, keszeg és márna.
Paprikások: Csirke paprikás – Csirke gulyás – Pulyka paprikás – Malac paprikás – Füle-farka paprikás – Kacsa paprikás – Birka paprikás – Marha paprikás – Borjú paprikás – Bárány paprikás – Juhhusos kása – Székely gulyás – Édes-káposzta, bennefőtt juhhússal – Töltött káposzta – Bableves füstölt hússal.
Sültek: Az összes szárnyas sültek – Malac pecsenye – Sertés borda – Vesepecsenye – Hátszín – Ugyanezek vadas, vagy paprikás mártással – Saját készítésű disznótoros vacsora.
Tészták: Túrós lepény – Túrós csusza – Túrós rétes és gyümölcs – Rétesek s különféle édes sült tészták és fonyatos kalács.

balone_menuje.jpg

Azt ma sem tudom, hogy lehet olyan ember, aki ezeket a húsokat mind kerüli, és csak zöldségeket fogyaszt azon tévhit miatt, hogy a hús nem egészséges. Az viszont biztos, hogy a Bálóné által hirdetett „Előkelő társaságok találkozó helye” nem tartalmazta a birkózó és súlyemelő sportolókat, pedig még azok sem tudtak volna egy este többfélét megenni a kínálatból, mert állítólag az adagok is hatalmasak voltak! És ahogy leírtam ezt a menüsort, szinte a könnyem kicsordult a vágytól, hogy sorra megkóstolhassam az ételeket. Sajnos, ma nem tudok ilyen vendéglőt, akármilyen csúcs-séf állt is a konyhai szolgálatába…
Bálóné vendéglője mindig tele volt éhes és kíváncsi vendégekkel és az állandó asztaltársaságokkal. Pedig vele szemben, a Ráday utca 56-ban is volt egy jóhírű polgári helyiség: Schriefl Pál vendéglője.

schrieffl_vend.jpg

A városból kijjebb, az üllői úttal párhuzamosan a Tűzoltó utca 100 éve még igazi békét és nyugalmat árasztott. A keskeny kocsiúton alig közlekedtek, a kis üzletek és iparos műhelyek között szívesen látta vendégeit Moser Frigyes úr és felesége (lásd a címképet). A földszintes házakból ebédre is jöttek családok, de igazán este élénkült meg a fák és lugasok árnyékában a kerthelyiség. Biztosan remek ételek, italok és főként családias hangulat – azaz igazi vendéglátás várta az embereket, mert ehhez Moser úr nagyon értett. Fiából később tekintélyes vendéglátós szakember lett, például ő a sok kiadást megért „Éttermi zsebkönyv” szerzője.

csuti_vend.jpg

A „mesterek” – főként hentesmesterek – utcájában számos vendéglő volt, a kisebb kocsmákat kivéve mind kerthelyiséggel is rendelkezett. Valódi családias hangulatot találhattak a vendégek például Csuti Zoltán előkertjében, mivel tényleg az egész család kivette részét a munkából. Az 1910-es években még a Mester utcai „utolsó nagyház” adott otthont Csutiéknak, de mire a Mester utca kiépült, ők is kinőtték a helyiséget.

Folytatjuk…

 Az ebben a posztban (miként a blog többi írásában is) látható illusztrációk a személyes, eredeti darabokat tartalmazó gyűjteményemből származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr108416280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

n3spr3ss0 2016.02.25. 11:26:00

Még a 60,70-es években is voltak kitűnő konyhával rendelkező vendéglők,éttermek,megfizethető áron,szemben a mai irányzattal,óriási pénzért a semmit.

Advanced Flight 2016.02.25. 13:29:30

"A Duna balpartján történik minden fontos dolog, a Parlament, a hivatalok itt vannak – de a legjobb szállodákat és vendéglőket is itt volt érdemes keresni a régmúltban. "

Azért ennyire súlyosan elfogultnak és műveletlennek nem kéne lenni....

Peetee 2016.02.25. 13:39:17

@Advanced Flight: Pedig ez az igazság; abban a korban amiről a cikk szól; ez így volt, akkor is ha ezt nem tudja bevenni a budai gyomrod.

Right Wing 2016.02.25. 13:55:21

@Peetee: Ez nem igazság, ez szimpla faszság.

Advanced Flight 2016.02.25. 13:58:29

@Peetee: a fontos dolgok mind a hivatalokban történnek, értem én....ja, és az óbudai kertvendéglők sem léteztek, nem is voltak híresek, csak ez a sok prolitanya. Jól van, nem is zavarlak tovább a primitív világodban, én asszem szenvedek tovább a budai oldalon :-)

¿Qué tapas hay? 2016.02.25. 23:06:28

Klassz cikk, nagyon tetszett, bár mondjuk azért Budát én sem írnám le a fővárosi vendéglátás történelméből, dacára annak, hogy a XIX-XX. szd. fordulóján Buda mind népesség, mind városiasság tekintetében messze elmaradt Pesttől.

Ami viszont nem tetszett, ha már történelemmel foglalkozik a cikk, akkor érdemes lenne a budapesti kerületszámok mindmáig használatos, hagyományos, római számos írásmódját megtartani, még akkor is, ha ez egy-két többlet-leütést igényel. Hagyjuk meg az arabs kerületszámokat Bécsnek.

Yanagida 2016.02.26. 06:35:55

Kedves Qué tapas hay? Köszönöm az észrevételeidet! A római szám a kerületekre valóban jogos, de sajnos nem mindig tudom, hogy a régi elnevezés (Rákoskeresztúr, Pestújhely stb.) ma melyik kerület
Budát egyáltalán nem becsülöm le, sok cikk fog szólni a Bwelbudai (Gellérthegy, Tabán), az Óbudai (külön a kéhliről is!), a Hűvösvölgyi sok vendéglőről, a régi Fiume szállóról stb.
De ha azt nézzük, hogy a régi Pestszentlőrinc a Grassalkovichok idején milyen vadászterület volt, és ez milyen vendéglőket hozott létre, vagy Illik halászmester Újpesten milyen mértékben vonzotta a tömegeket, akkor azt hiszem, ezeket a helyeket az emberek sokkal kevésbbé ismerik, mint a Hűvösvölgyi Nagyvendéglőt, vagy a Zugligeti Disznófőt, melyekről szinte minden újságban már volt szó...

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.02.26. 07:16:15

@Yanagida: Nagyon érdekes ez a poszt. Annyit hozzátennék, hogy "a régi elnevezés (Rákoskeresztúr, Pestújhely stb.) ma melyik kerület" dilemmában segíthet az, hogy ma is használatos városrésznevek ezek és a Google jó barátunk, segíteni fog megtalálni. Emellett, talán az sem érdektelen, hogy a "külső kerületek" 1950-ig nem tartoztak Budapesthez. A nagyszerű régi újpesti vendéglők (hazabeszélek) nem külkerületiek voltak, hanem Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városához, Újpesthez tartoztak, amely 1910-re, azaz kb. 80 év alatt pusztaságból az ország 4. iparvárosává nőtte ki magát. Csak történetesen egybenőtt a szintén szédítő ütemben terjeszkedő Budapesttel.

¿Qué tapas hay? 2016.02.27. 01:32:31

@Yanagida: Hát, sem Rákoskeresztúr (XVII. ker.) sem Pestújhely (XV. kerület) nem része a XIX. századi Budapestnek, mindkét települést az 1950-es közigazgatási reform csatolta Budapesthez. (Megjegyzem, törzsökös fővárosiak a XVII. kerület településeit nemigen tekintik a város részének, a régi kabarétréfa után csak Rákosborzasztónak hívják gyűjtőnévként az egész településhalmazt.) Amúgy a cikkben említett VIII., IX., X. kerületek belső határai is változtak 1950-ben. Bár mondjuk mindezeknek a kerületszámok konvencionális írásmódjához vajmi kevés köze van.

Yanagida 2016.04.20. 11:49:33

@Advanced Flight: Remélem olvastad a budai cikkeket?! - egy műveletlentől