Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

BODEGA BUDAPESTEN – lebuj vagy egzotikum?

Az első világhálózat megjelenése a Fővárosban

2016. január 11. - Yanagida

bodega02.jpg

 A „bodega” igen sokjelentésű szó. Mindenki azt gondol róla, amit ismerete, kultúrája, otthonról kapott úticsomagja diktál. A legtöbb ember olvasatában a szó elsősorban azt sugallja, hogy nem egy szilárd alapokon nyugvó épület, csak egy rozzant bódé, amit úgy ideiglenesen, hipp-hopp összeütöttek – azaz BODEGA. Egy dologban egyeznek a vélemények – hogy ez olyan egzotikus, vagy legalábbis „alsórendű” valami.


A Bodega szó forrása

A magyar nyelv értelmező szótára (hivatalos forrásunk) szerint a „spanyol eredetű Bodega - borozó, falatozó, italmérés, talponálló őrbódé, kalyiba”. Fazekas István könyve szerint a szó jelentése: „Jasszok, zsarók, cafkavágók tanyája. Bodega – rossz hírű kocsma, harmadrangú bolt; Spanyol – német”.

Nagyon nagy tévedés azonban azt gondolni, hogy csak „átvett”, spanyol-olasz-francia szokásokból elcsent elnevezésről lenne szó. Budapesthez és országunkhoz ugyanis több mint száz éve jól kapcsolódik ez az üzleti – vendéglátási forma.

A másik – legalább ennyire hivatalos – gasztronómiai forrásunk Krúdy kiapadhatatlan szótára, Bodega címmel 1917-ben újságcikket is írt, ebben szinte kötőszóként használta a nevet, és stílusához híven romantikus, kellemes helynek titulálta, például: „...olykor az úgynevezett bodegákat is felkereste a férfinép, ahol fehér kötényes, kívánatos fehérszemélyek mosollyal fogadták a vendégeket, és a hátulsó kis szobába tessékelték. Hívták az ilyen helyet ízelítőnek is, falatozónak is; a mostani fővárosi büfék szomorú, szegényes maradékai a régi dús bodegának.” (Ha az Ő ’mostani’ büféi ilyen lehangolóak a bodegákhoz képest, mit szólna a mai kínálathoz - mosolyban és ételekben egyaránt?!)

Krúdy (szerintem) legjobb regényében, a „Boldogult úrfikoromban” címűben a vendéglős egy legendás szepesi bodegástól, Faykis úrtól tanulta meg a mesterséget, és hihetetlen szép emlékeket hozott magával a felvidékről. A regényben a jó vendéglősi tetteit – amit a vendégei oly nagyra értékeltek – minden részletében a bodegás példákkal indokolta.

bodega_04.jpg

Biztos azonban, hogy minden Bodega szó (és vendéglátási fogalom) jelentése-értelmezése helyénvaló, mert akkori, vagy olyan mértékű információn alapszik, melyhez az emberek hozzáfértek. Ady életének kutatói a nagyváradi éveknél sokszor beszámolnak a költő bodega-látogatásairól, ahonnan elég kapatosan került elő a mesterünk, és a bodega a nagyon rossz kocsma szinonimája lett. (Igaz, Adyról szólva sorra keverednek az írásokban a váradi kocsmázás és a budapesti Három Holló bodega-beli tivornyák emlékezései.)

A költőről egy szemtanú tollából is előkerült a bodega-kaland: Benda Gyuláné Imrik Margit „Egy váradi úrilány” c. emlékezései szerint ''Negyedik elemiben történt, hogy az egyik osztálytársnőm sírva jött be az iskolába. Megkérdeztük tőle, miért sír. Alig tudta elmondani, hogy halott embert látott a Körös-parton, az árokban. Egy másik gyerek ezzel vigasztalta: „Ugyan, eredj már, az csak a részeges költő. Mert amikor a Körös-parti bodegát bezárják, őt onnan mindig kidobják, akkor lefekszik az árokba, és ott alszik. Olyan részeg, hogy hazamenni se tud.” Ezt az emlékemet nem szívesen mesélem el, mert rossz fényt vet Adyra, aki végül mégis nagy költő lett, hiába, hogy semmire se becsülték akkoriban Nagyváradon.”

Sokáig folytathatnánk az irodalmi említéseket és nagyon-félre-értelmezéseket a vendéglátási színvonal szerint is széles spektrumban lévő bodegákról. Sőt egy másik, a színházi világbeli „bodega” is előkerült, mert a bádoggal fedett, fából épült segédszínházat is így titulálták. Például a városligeti színkör elődjét, Feld Zsigmond kisszínházát is bodegaként emlegették a kortársak Krúdy szerint.

A kettősséget jellemzi, hogy „bodega” kiírás, vagy „részleg” egy kaszinóban, vagy étteremben nem minőségi különbséget jelentett, hanem például azt, hogy az egész éjszakás kaszinó-szórakozások mellett volt egy egyszerűbb (és olcsóbb) kiszolgálási mód, egy büfé is az intézményben. Néhány tulajdonosnak ugyanis már száz éve is eszébe jutott, hogy a felsőbb réteg mellett jó lenne, ha az egyszerűbb polgárok is nála hagynák a pénzüket… Ez a mai napig is működik Bécstől Londonig és Nizzától Belgiumig – sok elegáns étterem is viseli a Bodega (fő-, vagy kiegészítő) nevet.

Mindezzel szemben a spanyolok hihetetlenül büszkék egyik felfedezőjükre, a Limában született Juan Francisco de la Bodega y Quadra (1744-1794) haditengerészeti kapitányra, aki többek között Alaszka feltárásában is jeleskedett. Róla kapta nevét a Bodega Bay, egy csodálatos és népszerű öböl San Franciscótól északra.

Anélkül, hogy túlzottan elemezgetnénk a nevet, leszögezzük: a spanyol és portugál borászatokban a borospincéket, a hordók és palackok tároló helyét a mai napig is így nevezik. Továbbá a bodega név hétköznapivá válásához is van egy kis adalékunk. A híres spanyol sonkák ismerete (egyesek szerint élvezete is) ma már művészet. A fő kategóriákról a következőket érdemes tudni: „Két nagy márka létezik, a Jamon Serrano és a Jamon Iberico. A serrano sonka fehér, az iberico fekete ibériai félvadsertésből készül. A Jamon Serranon belül három minőségi kategória található. A Bodega érlelése 9-12 hónapig, a Reserváé 12-15 hónapig, míg a Gran Reserváé minimum 14 hónapig tart. Maga a serrano kifejezés egyébként hegyit jelent, onnan ered, hogy régen hegyi szélcsatornákban száradtak a sonkák.” A „Bodega” minőségi kategória azt jelenti, hogy köznévvé vált - az ilyen körülmények között árusított sonka jellemzésére is szolgál. Kisebb ideig érlelt, jól fogyasztható és eltartható, tehát a helybeni étkezéseket is jól szolgáló sonkafajtát nevezték el az eladási-vendéglátási módról, és természetesen a Bodega Company üzleteiben mindenütt lehetett vásárolni és fogyasztani belőle.

The Continental Bodega Company

bodega_01.jpg

A hajdani vállalat keletkezéséről sokkal kevesebbet tudunk, mint későbbi működéséről. Belga üzletemberek körében született meg az ötlet (tán már akkor a közös Európára gondolva?!), hogy a jellegzetesen spanyol értékesítési formát egy bolthálózat kiépítésére használják fel. A belga kereskedők 1879-ben alapították meg a vállalatot. Megnézték jól, milyen egy igazi bodega Madridban és Sevillában, majd ezt lemásolták és abban az évben ki is nyitották első üzletüket Brüsszelben. Hamarosan az ország több városában is megindult a nagyon sikeresnek bizonyult bodegák létesítése.

Néhány évvel később filiálékat nyitottak szerte Európában (ez volt az eredeti terv is, amit a Continental név bizonyít), kiemelten az Osztrák-Magyar Monarchiában (bécsi központtal), Dániában, Hollandiában, Svájcban (zürichi központtal), Németország 10 városában, valamint Batávia és Surabaya gyarmatokon.

bodega03.jpg

A század vége felé már olyan népszerű volt a cég, hogy a számos európai kiállításon külön pavilonokat építettek és bennük a legforgalmasabb büféket és boltokat működtették.

A divatossá váláshoz feltehetően hozzá tartozott kezdetektől a nagyszerű reklámmunka: kitűnően tervezett címer és cégembléma, remek prospektusok, képeslapok, újsághirdetések és reklámtáblák készültek.

A „Bodega” üzlet Budapesten

A magyarországi leányvállalat elindulásáról elsőnek Mikszáth Kálmán „Országos Hírlapja” informálta a nagyérdeműt 1897. december 13-ai számában:
„Kereskedelmi czégjegyzések, Uj czégek; Budapesti törvényszék:
The Continental Bodega Company, bizomány raktár, borkereskedő, Budapest.”
bodega02.jpg
Január végére megnyílt az ország első üzlete Budapest belvárosában, a Kossuth Lajos utca 18 sz. alatt, az Országos Kaszinó tőszomszédságában. A Semmelweis (Újvilág) utca sarkán álló ház története még a belváros mozgalmas élete mellett is izgalmas, mert több nevezetes cégen (pl. a híres Weiss divatház) kívül itt működött Magyarország első nőgyógyászati klinikája az utca névadójának vezetése mellett - a korábbi kétemeletes házban. Az eléggé rozzant, ezért lebontott épület helyén 1896-ban készült el az új négyemeletes bérház Czigler Győző neves építész tervei szerint a rá igen jellemző stílusjegyekkel, és nagyon hamar az akkor még elegáns bevásárló utca felkapott épülete lett.

Weiss Gyula „confectio” áruháza a sarok-helyiségbe költözött, mert az utcafrontiban megnyílt Kasznár Nándor Magyar Világ kávéháza. Kasznár úr arra volt a legbüszkébb, hogy minden egyes berendezési tárgyat és eszközt hazai iparosoktól vásárolt - innen ered a név is -, és semmiért nem kellett Bécsbe rohangálnia, ahogy azt más kávéházak tették és hirdették. (Sőt, később a bécsi Kasznár étterem berendezési tárgyait is főként magyar mesterek szállították!) Ennek helyén, jelentős átépítés után nyílt meg a Fórum mozi, mely fiatal koromban - már Puskin névvel - rengeteg élményhez juttatott engem is.

bodega_07.jpg

Az emeleten máig működő híres vívóterem volt az épület átadásától kezdve, illetve 1870-ben, még a régi épületben kezdődött itt az oktatás. Állítólag ez Európa legrégebbi ilyen vívóiskolája. Az orvosi egyetem sportköre (OSC) nevelt ki ebben a helyiségben világbajnokokat, például e falak között vívott Dr. Kausz István olimpiai bajnok, aki 1965-ig volt a magyar párbajtőr válogatott tagja, Dr. Szerencsés József ifjúsági világbajnok tőröző, Dr. Préda István világ-és olimpiai bajnok tőröző, Sákovitsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok tőröző; a mexikói, majd a müncheni olimpia győztes párbajtőrcsapatából Kulcsár Győző, Nemere Zoltán és Osztrics István.

A neves épület Semmelweis utcai oldalán nyílt meg a Continental Bodega üzlete, a hálózat ajánlotta belső el- és berendezéssel. Az első helyiségben volt az üzlet, polcokkal, pulttal, de székekkel is a vásárlás előtti kóstolgatók kedvéért. A hátsó helyiség részben raktár volt, körben hordókkal és üvegeket tartó polcokkal. A terem közepén pedig asztalok és székek várták az éhes és szomjas vendégeket. A mennyezetről spanyol sonkák, magyar szalámik és kolbászok lógtak hívogatóan. A Bodega nagyon hamar népszerű lett és bizonyította a módszer helyességét, hiszen az ugyanezen épületben lévő kávéház forgalmából semmit sem vett el.

A cég központi raktára Kőbányán, a Fűzér utca 38-ban volt, innen küldték az import termékeket Budapestre és vidékre - a fővárosi premiert ugyanis az 1900-as évek elején számos vidéki üzlet nyitása is követte. A legnevezetesebb volt a pozsonyi Bodega. Nagyon jól ment, és bár kívül nem írták ki a teljes cégnevet, a betűtípusból és a belül látható cégjelvényből már mindenki tudta, miről van szó. Érdekessége, hogy a bolt népszerűségét a konkurensek megirigyelték, és a vele szembeni sarkon (a bejárattól 10-15 méterre) megnyílt Jaklitsch János fűszer, csemege, déligyümölcs és borkereskedése hasonló kínálattal, de egészen más eladási módszerrel. A Bodega még 1916-ban is működött – a másik üzlet már régen nem…

Mit kínált a Bodega Company?

Krúdy Gyula nagyon részletesen – és étvágygerjesztően! – beszámolt erről a fent említett tárcájában:

„A bolt-előrészekben szétnézett a vendég, és mindent felhalmozva talált ott, ami "szem-szájnak ingere". Jégen várta az osztriga, hogy feltörjék házikóját, miközben a citrom cseppent, és a vajaskenyér-szelet fehérlett. De ott pirult a mindenféle ínycsiklandozó dolgokkal töltött tengeri rák, a különböző mártások alig várták, hogy leönthessék. Voltak csigák, amelyeket egyszerre lehetett lenyelni, és dobozaikban a rákok a táncosnőket, a balett ifjú hölgyeit juttatták az ember eszébe, mert a régi világban a táncosnők vacsorája rákkal kezdődött, amint Catulle Mendès elbeszéléseiből tudjuk.
A francia szardínia, amely néha meglepően nagy és ízletes, ha Cannon úr cégérét viseli; az olajos pisztráng, de még az úgynevezett ringli is csak étvágyat fokoz. A különböző kaviárok, a nagyszemű orsovai, a szürkésbarna amszterdami, az orosz-ázsiai folyókból való ikrák néhány hatosért megszerezhetők s elfogyaszthatók a bodegában. De ez még mindig csak eleje az étkezésnek. Hol vannak még a többi gyönyörök, amelyek a kis szoba vendégét olcsó pénzért elmulattatják.
Így: a lúd- és vadpástétom, a hideg vesepecsenyék, angol és debreceni szalonnák, kassai, prágai és magyar sódarok, amelyek oly ízletesek voltak, mint az ifjúság. Kassán, kora nyári reggeleken a Tátra-vonat utasait két hatosért várta egy tányér tormás sódar, Prágából vagonszámra jött rózsaszínű kis malacsonkát vett minden okos ember, de a csülkök, sonkacsontok, sonkaszalonnák is jó táplálékul szolgáltak a vékonyerszényűeknek. Ott voltak a nyári és téli szalámik, amelyek ízletesség dolgában felülmúlták a mortadellát vagy a veronai nagy szalámit. Kolbászok, szafaládék, csontos sertéshúsok, tormás malacaprólékok, körmök, fülek, meleg oldalasok inkább a szegényebb néposztály számára voltak a hentesboltokban. Míg a tejen hizlalt stájer kappanok, az Andrássy úti boltos híres libái, a hideg kacsacombok, a tarka fácánok, kövér fürjek, ínyenc fajdok, foglyok és galambok már akkor is az arany szolgálatában állottak. De nem kellett mindenkinek a fecskefészek-leves vagy a szalonka guanója. Úgy is lehetett élni Magyarországon, hogy egy forintot költött el a gavallér a bodegában, és pompás, egészséges eledeleket kapott. A párizsi ecettel és hagymával, a rántott szafaládé, a tojásételeknek sokfélesége, a sajtoknak, túróknak eldorádója, a kitűnő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék, jószagú narancsok, szőlők, almák mindenkinek pótolták a kocsmai étlapot. A kereskedő mosolygott, ha beléptél hozzá. Tiszta, fiatal nők, kívánatos menyecskék pakolták a kis csomagot, és hosszú alászolgáját mondott a személyzet.”

A konkrét kínálat a korabeli árjegyzékből követhető a tényleg méltányos árakkal együtt. A kis füzetnek már a címe is érdekes: „Utasítások amerikai jeges-italok és egyéb koktélok készítéséhez és ételreceptek minőségi ételekhez a mi speciális Bodega- márkánk segítségével”.

bodega_05.jpg


Az 1899-es Budapesten érvényes katalógus kettős funkciót töltött be. Egyrészt tartalmazta a kínálatot, amiből ismerjük a főbb elemeket:
-    italok, főleg spanyol és portugál borok, - Cognac – angol, amerikai és holland röviditalok (spirituosen) – pezsgők;
-    koktélok, a receptkönyvben számos receptleírással;
-    ételek – a receptkönyvben sokféle recept leírással.
A receptek javaslatként is szolgáltak, hogy a hálózat minden üzletében kapható alapanyagokból hogyan lehet nagyon finom ételeket otthon, vagy akár vendéglőben előállítani. Sok ételhez, főleg mártásokhoz és levesekhez előírták az itt is kapható Liebig húskivonatot, amely ekkor már nagyon ismert és elterjedt volt Európában.

Bizton állíthatjuk tehát, hogy a The Continental Bodega Company az első – mai értelemben vett – franchise üzlet- és büféhálózat volt a világon. Büszkék lehetünk arra, hogy a budapesti fő üzlet sokszor példaként említett eleme volt ennek a rendszernek.

A „The Continental Bodega Company” az első világháborúban tűnt el – emlékét azonban nevében még ma is sokezer vendéglő és szálloda őrzi Európában.

Az ebben a posztban (miként a blog többi írásában is) látható illusztrációk a személyes, eredeti darabokat tartalmazó gyűjteményemből származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr358261216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.