Szántó András kultúrtörténeti eszmefuttatásai

Mélyenszántó

Mélyenszántó

A KÉK SZÓDÁSÜVEGTŐL A SZÍNPADI SIKEREKIG

BRONNER MIKSA BUDAPESTI KÁVÉHÁZ TULAJDONOS TÖRTÉNETE

2018. január 03. - Yanagida

 

bronnerszodasuveg_2_kism.jpg

Lojalitás és következetesség. Meddig lehetnek érvényesek ezek a tulajdonságok? Feloldhatók-e a karrier, siker érdekében? Hogyan vezethet egy zsidó család leszármazottjának életútja a színpadi karrierig? Sztárszínész egy sztár-kávéházas nagypapával - mint ezen a képen Bronner Miksa kávés unokájával, Rátonyi Robikával!

bronnermiksa_robikaval_kism.jpg

A kiegyezés utáni törvények lehetőségeket, nagyobb mozgásteret nyitottak ambiciózus zsidó származású, vállalkozó kedvű emberek számára. Így kerülhetett az 1880-as években Alsókubin vidékéről Bronner Manó (született Bronner Emmanuelként 1862-ben, meghalt Bp., 1914-ben) Budapestre, ahol a Szív utcában talált megfelelő üzlethelyiséget a fűszeres vegyesboltja berendezéséhez és megnyitásához. A megfelelő azt jelenti, hogy az udvarban egy kis lakást is elfoglalhatott feleségével (Weltmann Malvin, 1872-1920.) és gyermekeivel. Az egyik gyereket Miksa néven jegyezték be az anyakönyvbe, és a testvérek közül ő rendelkezett leginkább kalandra, nagyra vágyó, törekvő tulajdonságokkal.

Bronner Manó vegyesboltja jól ment, olyannyira, hogy a 90-es években a Szív utca 39-ben lévő boltja közelében (Szív u. 30.) berendezett egy szikvízgyártó üzemet. A Bronner szódásüvegek lassan a Szív utcai kávéméréseken kívül az Andrássy úti kávéházakba is eljutottak. A szódásládákat kétkerekű taligán hordta szét már tizenévesként a Miksa gyerek, és ezek a látogatások felkeltették a kedvét a kávés, kávéházas szakma iránt. A papa üzletének szomszédságában, a Szív u. 37-ben Drach Vilmos kávémérésében már ő vitte az asztalokhoz is a szódásüvegeket, tehát kicsit „belekóstolt” a kiszolgálói munkába. Minden kezdet nehéz, ezért a fiú a városligeti Ős Budavára mulatónegyedben keresett munkát előbb szivaros-, újságos fiúként, majd pincérként. Itt megtanulhatta a szakmát, sőt nagy élményként a Kiállításra látogató I. Ferenc Józsefet is kiszolgálhatta. Saját fülével hallhatta a legendás mondást: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” – ahogy évtizedek múlva unokájának elmesélte.

br_francais_3kepes_kism.jpg

Főpincérből kávéháztulajdonos – a Francais korszak

Bronner Miksa jól keresett az Ős Budavárbéli munkájával, ezért tudta letenni az óvadékot a Főpincéri álláshoz az Andrássy út és Nagymező utca sarkán álló Weith kávéházban (az üzletet itt, az Andrássy út 30-ban Carl Seemann alapította 1883-ban). Az egész éjjel nyitva tartó kávéház törzsvendégei főleg a ledér éjszakai hölgyekből álltak, akik 1900-ban kénytelenek voltak áttenni székhelyüket az Eötvös utca és Andrássy út sarkán lévő Louvre kávéházba a tatarozás miatt. Bronner Miksa ugyanis olyan jól keresett már, hogy félretett pénzéből meg tudta vásárolni az eléggé lerobbant és „eladó sorba” került helyiséget. Az átalakításnál sem sajnálta a pénzt különleges anyagokra, tükrökre, márványra és kézi intarziákkal díszített nemes fa berendezésekre. A nevét is megváltoztatta - Francais kávéházként nyílt meg és 1914-ig volt ez a neve (a háború kitörésekor Ausztria kávéház lett!). Bronner Miksa nagyon gyorsan hírnevet szerzett magának a kávés szakmában, bár édesapja csalódását, hogy nem ő veszi át és folytatja a Szív utcai fűszeres üzleteket, biztosan nehéz volt kezelnie.
Szorgalma és tehetsége révén tehát igen gyorsan jutott el a Főpincérségig, ahol megvalósította Kóbor Tamás novellájának történetét (illetve valószínűleg éppen ő volt az 1912-ben íródott, „Guszti, a főpincér” című novella modellje!). A történetben az egyre jobban kereső főpincér csak azután kérheti feleségül egy polgárember csinos lányát, ha előbb kávéháztulajdonos lesz. Anyagi helyzete a kávéházvásárlással ugyan nem sokat javult, de a társadalmi státusza igen – ez megfelelő alap volt a család-alapításhoz. A valóságban is így történt - Bronner úr kávéház tulajdonosként hamarosan megnősült, egy jómódú katolikus polgárleányt vett feleségül. Azt nem tudjuk, hogy ő maga is kikeresztelkedett-e, lányaikat azonban már katolikus szellemben és iskolákban taníttatták.

bronner_felesegevel_karlsbadban.jpg

A képen Bronner úr és felesége látható egy karlsbadi nyaralás során.

Bronner Miksa korábban már a szülői lakásból elköltözött, az utca másik oldalán lévő polgári bérház (Szív u. 30.) emeletén bérelt tágas, önálló lakást. Házas emberként pedig, 1902-ben a magasabb jövedelme lehetővé tette, hogy a kávéházhoz közelebb költözzön. (Lakása a Budapesti címjegyzék szerint: „Bronner Miksa, kávés, VI, gyár-u. 24.” - azaz a mai Jókai tér).
A kávéházak egyre jobb jövedelmet adhattak, mert 1912-ben már a Liszt Ferencz-tér 3. volt a Bronner család lakcíme. Édesapja ekkor még mindig a Szív utcában lakott, az üzlete melletti házban: Szív u. 37/b. (Bronner Manó 1914-ben halt meg, sírja a Rákoskeresztúri Zsidó temetőben van.)

br_simplon_utcakep_kism.jpg

A Simplon korszak

Az új, nagyméretű és elegáns polgári lakást nagyon megszerethették, hiszen ekkor a „munkahelye” már elég messze volt. A Francais nagyszerűen ment, ezért Bronner úr elfogadott egy jó ajánlatot és az eladás után 1908-ban megvette Szabó Tivadartól a - Pethő György által 1900-ban alapított - Simplon kávéházat a József körút és Népszínház utca sarkán. Egy korabeli tudósítás (Pesti Napló, 1908. szeptember 6.) így számolt be az eseményről:

„Simplon Budapesten. Az olvasó közönség e név elolvasásakor valószínűleg azt fogja gondolni, hogy talán a világhírű Simplon-alagutat építették meg Budapesten. „Simplon“ név alatt tényleg egy remekmű épült, azonban ez nem alagút, hanem Bronner Miksa fényesen berendezett kávéháza a József körút 8. szám alatt. A kávéház pazar és fényes berendezése, amely a vendégeknek a legmesszebbmenőbb kényelmét és igényeit ki fogja elégíteni, meg fog lepni és minden darab a magyar iparnak egy-egy remekét képezi. A kávés, akinek sikerült nagy áldozatok árán a Józsefvárosban egy oly zenés kávéházat létesíteni, melyet kizárólag szolid családok látogathatnak. A helyiség, melynek legnagyobb része a körútra nyílik, nagyon világos, szellős és a legújabb rendszerű légfűtésre van berendezve. Esténkint veszprémi Kiss Jancsi cigányprímás vezetése mellett 14 tagból álló zenekar hangversenyez. A kávés különös súlyt fog fektetni rendes és pontos kiszolgálásra, hideg büféjére s a színház utáni színházi vacsorára.”

Sikerült tehát szerződtetni az akkoriban egyik legnépszerűbb zenészt (Kiss Jancsi zenekara a Bodóban és az Emkében korábban már nevet szerzett magának!)
A Simplon kávéház története a világháború után vált igazán érdekessé (1925-től Részvénytársaságként), Budapest meghatározó szellemiségű irodalmi kávéháza lett. Ez azonban már a Bronner Miksa utáni korszak volt, mivel Ő innen is tovább vándorolt (1912-ben már Surányi Sándor volt a Simplon tulajdonosa).

Magánélet

Bronner Miksa ismerhette a mondást, hogy „jó gazda szeme hizlalja a jószágot”, mert szinte minden percét a kávéházakban töltötte. Természetesen volt azonban magánélete is. Sorra megszülettek a lányaik (Gizi, Margit, Elzi, Mária, Tilda, Ella, Szofi), akikkel sokat utaztak, bár a Bronner urat gyötrő gyomorbántalmak kúrálására inkább feleségével kettesben utazott Karlsbadba, vagy Trencsén-Teplicbe. Ez utóbbi fürdőhelyen Bronner Gizike szépségkirálynő lett 1911-ben! A fotón édesapjával és egy alkalmi udvarlóval látható:

bronner_ur_es_gizike_a_szepsegkiralyno_alkalmi_udvarloval_trencsen-teplicben_kism.jpg

Az egyik fotóképeslapon Bronner Miksa látható feleségével és két lányukkal Karlsbadban, 1911 júliusában, és a lapot másik két lányuknak (Margitka és Elza kisasszonyoknak) küldték haza a Liszt Ferenc téri lakásukba (III. emelet 14.) A lányok növekedtek és szépültek, megjelent az udvarlók hada is körülöttük, hiszen szépségük mellett még ragyogó partit is jelentettek a jómódú kávéházas papa miatt.

reiszdavid_uzlete_kism.jpg

Bronner Miksa régi üzletfele volt még a Francais időszakától kezdve Reisz Dávid, a Klauzál téri csarnok legnagyobb élelmiszer kereskedője, de később a Simplonba is feltehetően ő szállította a konyhai alapanyagokat, a borokat és söröket, és a legtöbb olyan terméket, amit egy kávéházban felszolgáltak. A családok is jól ismerték egymást, így Reisz úr egyik fia, Lajos feleségül vette 1921-ben Bronner Gizikét, és 2 év múlva megszületett gyermekük: Robika. A fotón még az esküvő előtt látható Bronner Miksa, leányával és a kérővel: Reisz Lajossal:

bronnerm_lanyaval_es_reiszlajossal_kism.jpg

A fiatal pár valószínűleg kezdetben a Szív utcai régi lakásban lakhatott, mert Robi a Szív utcai általános iskolába járt. Ő lett később – már Rátonyi néven – az operett sztárja és más műfajokban is remekelő színész. Eseményekben gazdag életére itt nem térek ki, de annyit megemlítek, hogy Rátonyi később félzsidónak nevezte magát, de mindig ragaszkodott kereszténységéhez. Az egyik legdrágább keresztény gimnáziumba járt (Rákócziánum). Feltűnő kereszt lógott a nyakláncán és gyerekeit is katolikus hitben nevelte. Ennek ellenére például a 30-as évek végén alig kapott szerepet színháznál, ugyanis a zsidótörvények miatt nem köthettek szerződést zsidó származásúakkal, de „félzsidóból” is csak egy főt alkalmazhatott minden színház. Ezért alkalmi fellépésekből élt, sokszor ő maga szervezett ilyen rendezvényeket országszerte. Kicsit korábbi időből származhat az a családi fotó, ahol édesapja még az I. világháborús kitüntetéseivel látható, Robi pedig a Rákócziánum iskolai egyenruháját viseli.

ratonyi_szuleivel_kism.jpg

Rátonyi szülei sorsa is külön történet, ahogyan a jómódból nélkülözésbe fordult életük (Reisz Lajos a pékséget is kitanulta, hogy munkája legyen, míg be nem hívták munkaszolgálatos katonának.)

br_westend_kism.jpg

Westend korszak

Visszaugorva az időben látogassunk el a Westend kávéházba: Tauszig és Roth építészek megalkották azt a kávéházat, amiről a magyar Art Deco építészet példájaként sokáig beszéltek a szakmájukban. Ez volt a megújuló Westend kávéház, amit Sebők Mór tulajdonos nevezett el - a közeli Nyugati pályaudvar és a mellette álló Westend ház (amit csak a 60-as években bontottak le) kapcsán - Westendnek. Teljes felújításba fogott, amit 1912-ben nagy lelkesedéssel ismertetett az ’Interieur – Kávéház és Lakóház’ című lap:

„A Westend-kávéház, melyről jelen számunkban illusztrált, kritikai ismertetést hozunk, megnyitása óta állandóan óriási látogatottságnak örvend. Feltűnő és szakmánk szempontjából rendkívül kedvező azon körülmény, hogy ennek dacára a környéken lévő összes üzletek megcsinálják az eddigi forgalmat.”

A lapban látható fotók szinte az egyetlen forrásai a Westend belső tereinek. A vendégkör speciális volt, kezdtek ideszokni a színészek és artisták, ezért maradhatott meg a környék kávéházainak vendégköre.
A háború alatt Sebők úr tönkrement, 1919 február 13-tól Jávor és Neumann Westend-kávéház néven szerepel a cégjegyzékben. Jávor Vilmos és Neumann Mór lettek a kávéházi üzlettulajdonosok. Ők nem lehettek igazi kávésok, mert hamarosan eladták üzletüket Bronner Miksának, aki némi frissítés után új lendületet adott a kávéháznak. Régóta ismerte őt a színészvilág, tehát felpezsdült a forgalom.

westendkavehaz_belso_ter_1912_kism.jpg

Ezután nincs más forrásunk, mint Bronner Miksa unokájának, Rátonyi Róbertnek az emlékezései, de mivel ő 1923-ban született, így kicsi gyerekként csupán benyomásai és halvány emlékei lehettek a Westendről, Zoli bohócról és más vendégekről. Ezek az emlékezések tehát erősen kiszinezettek voltak...

Bronner Miksa 1926-ban meghalt (Rátonyi Róbert emlékezése szerint), bár az 1928-as Budapesti címjegyzékben még szerepel: Bronner Miksa kávés, VI. Jókai tér 3. alatt.

Végezetül egy adalék a Bronner család történetéhez

Bronner Artúr, Bronner Manó távoli rokona 1889-ben született Alsólipnicén (Alsólipnice közel van Alsókubinhoz – hajdan mindkettő Árva vármegye volt, ma Észak-Szlovákia). 1910-től Budapesten dolgozott, mint kereskedősegéd, később üzletet nyitott a Kazinczy utcában, ott is laktak (az egyemeletes ház ma is áll, tulajdonosa Wichmann Tamás, evezős olimpiai- és világbajnok). Az üzlet jól mehetett, mert hamarosan a Teréz körút 31-ben nyílt Divatáruháza:

br_artur_reklamja.jpg

A családot 1944-ben hurcolták el koncentrációs táborba. Leányuk, Éva visszatért, és saját kezű írásában a következők olvashatók:

„Magyarországon a zsidók megkülönböztetését én 1934-ben éreztem először, amikor szüleim beírattak a Budapesti Evangélikus Leánygimnáziumba, ahol a tandíjakat a diákok vallása szerint állapították meg és a legmagasabb tandíjat a zsidóknak kellet fizetniük. A IV. gimnázium után a Kereskedelmi Akadémia szaktanfolyamán folytattam tanulmányaimat, ahol a beiratkozók közül a zsidó lányokat külön osztályba osztották be. Vagyis az az osztály, melybe jártam, kizárólag zsidókból állt.”

Tehát ezért jelentett nagy megterhelést Rátonyi Róbert iskoláztatása ebben az időszakban, amiről ő maga is megemlékezett.

A bejegyzés trackback címe:

https://melyenszanto.blog.hu/api/trackback/id/tr7713546991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása