Korunk nagy kérdése a migránsok kezelése és az, hogy milyen emberek akarják elárasztani Európát. Eléggé háttérbe szorult – és főpolitikusaink kikérik maguknak – hogy a magyarság kivándorlásáról beszéljünk. Éppen ezért gondoltam, hogy a száz év előtti magyar (ki-el-be) vándorlást felidézzem. (A címben lévő ugráns szó azt jelzi, hogy nem mindenki többéves tervezés után változtat ekkorát az életén, csak alkalomadtán „beleugrik” a kalandba…) Ezt a szándékomat is természetesen néhány régi képeslap keltette fel, ahol jól látható a régi jelenség valódi képe.
A Titanic száz év óta rendre felmerülő története, illetve a tragédia többszöri megfilmesítése csak hab a tortán, de kezdhetjük ennél a hajónál a mesét. Az újságírók évtizedek óta igyekeznek bebizonyítani, hogy a Titanic szállított magyar utasokat, de például az I. osztály utas-listája egyértelműen mutatja, hogy nem. A fedélköz, a III. osztály kb. 500 szegény utasa mind angol és német kivándorló volt, és döntő többségük új-hazai története az utazással sajnos véget is ért. A beszállási listák és előzetes jegyeladások alapján közöttük nem voltak magyarok, de a hajózenekarok tagjai között sem.
A rejtélyesen előkerült soproni Reischl Mátyás, az állítólagos I. osztályú hajópincér sem szerepel a Titanic semmiféle jegyzékében – nem szállt fel, nem kapott bért, fekvőhelyet és semmi mást ilyen nevű alkalmazott. A családja viszont 50 éven át tetszelgett az újságírók előtt az állítólagos visszaemlékezés elmesélésével. A magyarnak feltételezett utasok mindegyike horvát nevű, tehát nyilván horvát származású is (pl. Jovan Dimic, Mara Banski, Ivan Cor, Liudevit Cor, Milan Karajic, Stefo Pavlovic, Matilda Petranec). Nagyon sok cikk foglalkozott a kérdéssel 1912-ben és azóta is, az újságírók szeretnének egyedi különlegességeket feltárni – ez az erőlködésük azonban nem sikerült.
Persze szoros magyar kapcsolat azért volt, hiszen a hajótörötteket megmentő Carpathia nevű hajó orvosa magyar volt. Arthur Henry Rostron, a Carpathia kapitánya a három hajóorvos közül a magyar dr. Lengyel Árpádot bízta meg a fedélzetre emelt túlélők fogadásával, mert ő – kollégáitól eltérően – mentőorvosi gyakorlattal is rendelkezett. Lengyel doktor feladata volt az azonnali, elsődleges diagnózis megállapítása. Így dr. Lengyel Árpád a Titanic összes túlélőjével találkozott és beszélt Lehetetlen, hogy ha valóban nyolc-kilenc magyar túlélője lett volna a Titanicnak, akkor a mentésben hősiesen közreműködő magyar orvos pont a honfitársairól ne írt volna a kéziratban fennmaradt visszaemlékezésében.
Miért járt éppen akkor és éppen arra a Carpathia? Szempontunkból fontos, hogy az 1910-es években havonta több hajó is indult Fiuméből tele kivándorlókkal New Yorkba. A korabeli menetrendben (melynek címoldala a kezdőképünk) látható, hogy a Carpathia az esedékes útjáról már visszafelé jött, amikor vette a Titanic vészjelzéseit. A hajótöröttek felszedése után visszafordult New Yorkba, s a megmentettek partra szállítása után tért vissza újra Fiumébe.
A korabeli hajók fő funkciója természetesen az úri közönség nyaralási-utazási igényeinek kielégítése volt, mellékesen azonban a nem retúr-jeggyel utazóktól, kivándorlóktól származott a Társaságok fő bevétele. A kialakításuk, az I. osztályú színterek a hajón különlegesen elegánsak voltak – erről érdemes lesz majd egy külön posztot írnom. A magyar, vagy osztrák-magyar építésű luxushajók (pl. Caronia, Pannónia, Slavonia stb.) persze nem versenyezhettek a világ akkori csúcs-modelljével, a Queen Maryvel, vagy a Titanic-al és testvérhajóikkal (a testvérhajó egyszerre épül az eredetivel, szinte teljesen azonos méretben és kialakításban).
A Titanic pusztulása után például az egyik testvérhajóján, az Olympic-on (a másik a Britannic volt) olyan sok magyar család utazott Amerikába és vissza, hogy az első osztályú étteremben külön magyar nyelvű étlapokat, menülapokat is készítettek. A korábban csak német nyelvű kártyákból is nagyon sok előkerült a magyar középosztály családjaiból.
(Lehet, hogy ez volt a később tömegeket megmozgató „katasztrófa-turizmus” első hulláma?)
A Titanic balesete miatt nem szabad azt gondolnunk, hogy a hajóközlekedés halálos veszélyt jelentett volna. A nagyvárosokban már 100-110 évvel ezelőtt is sokkal többen haltak meg közlekedési balesetben, mint a tengeren. Ahogyan ma sem a légi-közlekedés a legveszélyesebb. A kivándorlók csaknem 100%-a tehát eljutott az újhazába, sokszor elég kemény körülmények között, és ott még keményebb körülmények várták őket. A néhány kiemelkedően sikeressé vált magyar tudós, művész teljesítménye éppúgy egyedi jelenség, mint ahogy az itthon maradottak között ma is vannak különleges egyéniségek és tehetségek. (Sajnos éppen mostanában hagyja el az országot sok ezek közül is, de ezt nem kommentálom a meglehetősen egyéni nézeteim miatt…)
A következő posztban körüljárjuk, hogy pontosan hány magyar ember és család lett kivándorló, illetve ezek milyenek voltak, és hogy csak az USA-ba mennyien kerültek közülük. A kivándorlási feltételekről is fontos lesz majd beszélni, mert akkor közel sem volt olyan egyszerű, mint ma: a fiatalok felülnek a vonatra, Londonban munkát keresnek, majd elkezdik követelni az ottani járandóságukat. Akkor, 100 éve kicsit nehezebb volt…
Az ebben a posztban (miként a blog többi írásában is) látható illusztrációk a személyes, eredeti darabokat tartalmazó gyűjteményemből származnak.
